A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 DEMOKRATIKUS DEFICIT, AVAGY ÖRÖKLŐD FÉRFI HOMOGENITÁS
    A TÁRSADALMI ALRENDSZEREK VEZETŐ POZÍCIÓIBAN

X

Trenka Magdolna

ügyvéd, sportmanager, Magyar Sportjogász Társaság

 

I. Bevezetés


Néhány éve speciális témát kutatok: a nők vezetésben elfoglalt hátrányos helyzetét vizsgálom a férfidominált társadalmi alrendszerekben. Ez a terület kissé elhanyagolt a mainstreaming társadalmi diskurzusban: „Magyarországon változatlanul kevés elemzést olvashatunk a nők vezetésben elfoglalt helyéről.” (Nagy, 2009, 52.). Ezért a témám abszolút aktuális.

A nők esélyegyenlőségének vizsgálatakor a strukturális1 megközelítés alapvető, mert a nemek közötti viszony problémája mindenek előtt strukturális probléma. A hatalom központi eleme a nemek közötti viszonynak; figyelemmel arra, hogy a férfi és a női ’nem’ „kapcsolata legjobban a köztük levő hatalmi egyensúllyal…”(Dunning, 2002, 141.), vagy éppen ezen hatalmi egyensúly hiányával ábrázolható. Azt találtam, hogy a demokratikus társadalmakban, ahol mára megvalósult a nők formális jogegyenlősége, ez nem eredményezte a nők esélyegyenlőségét. Ki kell mondani: a társadalom felsővezetése nem szól másról csak a hatalomról: „It seems, it is all about power”.2 Egy-egy vezetői tisztségért –modern – harc folyik. Az egyenlőtlenség ezen strukturális formája – a nők hatalmi deficitje –, a vezetésben a női esélyegyenlőtlenség fundamentuma. Tekintettel arra, hogy „soha nem volt olyan társadalom, melyben a nők nagyobb hatalommal bírtak, mint a férfiak” (Giddens, 2008, 363.). Munkám célja volt, hogy feltárjam a tényeket, megértsem a folyamatokat, ezek összefüggéseit; mindazt, ami akadályként játszik közre, a nők alárendelt, alulreprezentált helyzetéhez, a különböző társadalmi alrendszerek – így magának az egész társadalomnak – vezetésében. Azt láttam, hogy a nők hiánya a döntéshozó pozíciókban, elődlegesen társadalmi okokra vezethető vissza; azaz a női esélyegyenlőtlenség hátterében speciális strukturális női akadályok (impedimentumok) állnak. Ezekről általában nem beszélünk, noha egészen nyilvánvalóan itt élnek köztünk. Mindezek miatt én nevesítettem és definiáltam az általam feltárt legjellemzőbb női impedimentumokat; szám szerint ötöt.3 Jelen tanulmányban ezek közül egyet, az egyik ilyen speciális női akadályt, a szinergiát szeretném bemutatni és a társadalomtudományi diskurzusba bevezetni mint egy konceptuális új kategóriát, melyet a háttérben zajló, látens társadalmi jelenség definiálására kreáltam. Tudom, hogy a szinergia fogalma a természettudományokban elfogadott jelentéssel bír. Azonban a célom az új konceptuális kategóriával, a ‘szinergiával‘, a fogalom egy, az eddig megszokottól eltérő értelmezés szerinti alkalmazása4 a társadalomtudományban. Azaz, a mögöttes társadalmi jelenség, a maszkulin alrendszerek együtthatásának kézzel fogható, könnyen értelmezhető és megjegyezhető definíciójakénti használata, mely ugyanakkor pontosan tükrözi a ’szinergia’ eredeti, általános értelmét is.

Kutatásomhoz egyaránt használtam kvantitatív és kvalitatív technikákat. Alapmódszerem a kritikai hermeneutika5 volt, mely Wilhelm Dilthey óta már nemcsak a filozófia és a teológia alapvető vizsgálati módszere, hanem valamennyi humán tudományban használható kutatási eszköz. A strukturális hermeneutikának nevezett, Alexander Smith-féle elméletmódszer segített a struktúrák lényegének – értelmezés útján történő – megragadásában. Elsősorban az érdekelt ugyanis, hogy a patriarchális struktúrák miként befolyásolják a nők vezetői lehetőségeit, esélyeit, azaz, – a funkciók révén is –, milyen kapcsolatban állnak egymással a társadalom szerkezetének, szövetének összetevői.


II. Eredmények


Munkám során, a genderkutatás hagyományos rendje szerinti, a három fő összetevő (nem, szervezet, társadalmi környezet [Nagy, 2013], illetve ezek együttese a GOS6 mentén történő, értelmezési kereten túllépve – paradigmaváltásként –, más utat jártam be. Álláspontom szerint, ha valóban komplexen akarjuk megérteni a nők helyzetét, akkor a gondolkodás nem szegmentálható a szokásos hármas tagolás szerint. Hiszen a szimbolikus társadalmi térben minden mindennel összefügg; éles határok pedig a különböző struktúrák, mintázatok, aktivitások mentén nincsenek. Ez a komplexitás igényével fellépő felfogás nem teljesen idegen a tudományban. Ismert hazai szervezetkutatók (például Jávor István és Rozgonyi Tamás) a szervezet szót nem is használják, noha könyvük „nem szól másról, mint arról: miképpen szövi át egymást a hatalom, a kultúra, a szervezet és a konfliktus” (Farkas, 2006. 288.). A szervezetszintű elemzéstől magam többek között azért is tekintettem el, mert a hagyományos „szervezetelméletek gendervaksággal konstruáltak” (Wilson, 1996 In: Bendl, 2000, 388.). Egyes szervezetkutatók maguk is úgy látják, itt az ideje új kérdéseket feltenni. (Wilson 1996 In: Bendl, 2000).

Új kérdéseim arra irányultak, hogy a különböző társadalmi alrendszerekben hogyan működik az a strukturális-funkcionális mechanizmus, mely lényegében ma is fenntartja a férfiuralmat. Új kérdéseimet a szűk szervezeti keretek helyett tehát a szimbolikus társadalmi tér szintjei mentén tettem fel. A szociológiában ez a megközelítés nem ismeretlen; előfordul, hogy a – hatalmi relációk-funkciók működésében –, a „makro- és a mikro megközelítés egybeesik” (Farkas, 2006, 288.). Az én kutatásomban is ez volt az irányadó.

Szeretném, ha ez a paradigmaváltás (és a most bemutatandó új konceptuális kategória, a szinergia) elfogadást nyerne a társadalomtudományi diskurzusban, különösen a women/gender studieshoz tartozó kérdések tanulmányozásakor.


II. 1. Female impedimentum:7 a szinergia


A szinergia per definitionem: valamennyi társadalmi alrendszer (politika, gazdaság, tudomány, művészetek, sport stb.) vezetésében a férfiak felülreprezentáltságából, a különböző szektorok vezetésében jelenlévő férfidominanciából, annak egymást erősítő, ily módon is konzerváló hatásából fakadó női hátrány.

A szinergia megértéséhez, működésének feltárásához szükségesnek látszik, a fő társadalmi alrendszerek irányában történő kitekintés. Ugyanis a két ’nem’ közti hatalmi egyensúly egyik indikátora lehet, hogy milyen szerepet, lehetőséget, esélyt kapnak a nők a különböző szektorokban vezetői pozíciókban.


Politika


A nők egyenjogúságának (a döntéshozatali pozíciókban elfoglalt helyüknek) indikátoraként elsősorban a nők politikai aktivitását, vezetői lehetőségeit szokták tekinteni, mert magas korrelációt mutat a nők egyéb alrendszerek vezetésében elfoglalt helyével.

Hazánkban a parlamenti képviselők között a nők száma, aránya a rendszerváltás után az 1. táblázatban láthatóan alakult.8

Jól látható, hogy nők aránya a magyar parlamentben többnyire 10% alatt mozog, ami igen kevés. Súlyos nemi diszkriminációt tükröz. A politikai posztok szegregáltak maradtak. Látható az is, hogy hazánkban, minden választási ciklusban – lényegében pártoktól függetlenül – a nők igen erősen alulreprezentáltak voltak a parlamenti döntéshozatalban. Ez értelemszerűen kihat a törvényekre, melyek erősen maszkulin jellegűek. Hazánk 2013-ban, 2014-ben is (miként korábban is mindig) jelentősen elmaradt a politikus nők uniós átlagát jelentő, a 24%-os női participációtól. 2015-ben az Európai Unió 28 tagállama közül Magyarország, a 9,54%-s női parlamenti képviselői aránnyal sereghajtónak számít. Az Interparlamentáris Unió összeállítása szerint 2004-ben még a 65. helyen szerepeltünk a női politikusok arányát bemutató világrangsorban, 2005-ben már csak a 100. helyen álltunk, 2014-ben pedig már a 123. helyre estünk vissza.

A magyar közélet vonatkozásában a gender gap9 a politikai dimenzióban, a maga 0,057-es értékével, 2014-ben, a világon a 117. helyre volt elegendő (Ilonszki, 2014, 43.).


Kutatás-fejlesztés


A nők alulreprezentált, egyenlőtlen helyzetét láthatjuk egy másik társadalmi alrendszerben, a kutatás-fejlesztésben is. A kutatásnak még mindig nagy a társadalmi presztízse, és bár mára már több nő végez egyetemet, mint férfi, a kutatásban – a kutatás vezetésében – szintén kevés a nő (reciprocitás). Az Európai Unióban az oktatásban és kutatásban a diplomás nők száma 59%; tehát meghaladja a férfiakét; ezzel szemben a nők aránya a szakmai előmenetel magasabb fokain egyenletesen csökken; a doktorálandóknak csupán 33%- át képviselik a nők, az egyetemi tanárokénak (üvegplafon) már csak 15%-át. Többek között a fentiekkel is összefügghet, hogy az EU-ban is alig van az akadémikusok között nő: mindössze 11%. A Nobel-díjasok közt is alulreprezentált a női nem: az összes díjazott alig 3%-a nő; napjainkig tizenhat nő vehetett át Nobel-díjat.

A magyar tudományos közélet adatai hasonlóak (1. ábra)

Míg az egyetemi végzettségűek körében több a nő, addig a PhD-fokozatot megszerzők között már lényegesen kevesebben vannak; egyetemi tanárnő (professzornő) valóban alig van, s az MTA doktorai között a nők aránya éppen csak meghaladja a 10%-ot (Palasik et al., 2008 In: Ilonszki, 2014, 46.).


Gazdaság


A gazdaságban az elitek ugyancsak erősen férfidomináltak. A Bruxinfó 2007-es adatai szerint: az Európai Unióban, a cégvezetésben, a döntéshozó pozíciókban, az igazgatótanácsi tagok között 11%-os a nők aránya; a vállalati vezérigazgatói posztok betöltőinek pedig alig 3%-a nő (a nemzeti TOP50 cég alapján, az összes döntéshozó %-ában, az Unió átlagában).

A legfrissebb EU-s adatok, a 2015 januárjában közzétett, az Európai Bizottság 2014-es, A nők és férfiak között tapasztalható egyenlőség kérdéséről készített átfogó Jelentésében találhatók; ebből mutatok be két aktuális adatsort. 

Hiába több a képzett, a diplomás nő, hiába magas a számuk, ez nem jelenik meg a döntéshozói pozíciókban, a nemek arányában. 2013-ban, az Unióban „a frissen végzett egyetemi diplomások 60%-a nő, jóllehet a nők továbbra is alulreprezentáltak a gazdasági döntéshozatali pozíciókban” (EP 2013/C 251 E/01. Állásfoglalás 24. pont).

Azt is láthatjuk a két szemközti grafikonból, hogy hazánk bizony a női esélyegyenlőség mutatóit tekintve, az EU hátulsó régióiban helyezkedik el. Ez egybevág egy hazai kutatás adataival: „Magyarországon 2012-ben a felsőoktatásban tanulók 56%-a, a (közép)vezető állásban lévők 40%-a, az igazgatótanácsi tagok 7%-a, a tanácsok vezetőinek pedig 0%-a (!) volt nő” (Nagy, 2013, 55.).
Elmondható, hogy nincs olyan társadalmi alrendszer, ahol a nők létszámukat legalább megközelítő (!) arányban kapnának helyet a vezetésben, a döntéshozatali pozíciókban. A vezetői tisztségek tekintetében megjelent a vertikális szegregáció és a kontraszelekció; a magas státuszú szektorok/alrendszerek kapcsán a horizontális szegregáció. Valamennyi társadalmi alrendszer (politika, gazdaság, tudomány, művészetek, sport) vezetésében, a férfiak felülreprezentáltak. (A szám- /tényadatok nem hazudnak.) Ez pedig súlyos társadalmi deficit, miként az egyik Uniós állásfoglalás is erre mutat rá: „a nők és a férfiak …döntéshozatalban való egyenlő képviselete az emberi jogok és a társadalmi igazságosság kérdése […] a nők tartós alulreprezentáltsága demokratikus deficitet képez.” (2013/C 251 E/02 Állásfoglalás F. pont.)


II. 2. A szinergia működési mechanizmusa


A nők mint társadalmi csoport, mint a „legnagyobb kisebbség” (Hacker, 1951) tagjai, súlyos társadalmitőke-deficittel küzdenek. A társadalmi tőke egyik dimenziója a hatalom. A női esélyegyenlőtlenség hátterében döntően a hatalom hiánya (lack of power) áll. A hatalom az egyénnek vagy egy csoport tagjainak az érdekérvényesítő képessége; az a képesség, hogy bizonyos célokat elérjenek – pl. vezetővé váljanak –, a körülményeket a céljaiknak megfelelően alakítsák (Giddens 2008). Egyes kutatók eredményei szerint a férfiak patriarchális társadalmi struktúrák mentén „…monopolizálták a hozzáférést és az ellenőrzést az élet alapvető lehetőségeinek intézményes meghatározóihoz, különösen a gazdaság és az állam területén” (Dunning, 2002, 141.). Erre mutat rá egy hazai kutatás is, mely szerint a férfiak a nőkénél több hatalomforrást ragadtak magukhoz a társadalmi szerepeiket és tevékenységeiket kihasználva. A társadalmi élet – intézményesített – lehetőségeihez való hozzáférés, férfiak részéről történő „monopolizálása” (Dunning, 2002) okán a különböző szektorok elitjeiben a férfiaknak mint csoportnak meghatározó társadalmi – hatalmi – tőketöbblete lett. Azt látjuk, hogy a hatalom folyamatosan további többlethatalmat – társadalmi tőketöbbletet – keletkeztet a male dominant elitek számára. Ezt a társadalmi-hatalmi tőketöbbletet kamatoztatják a férfiak a vezetői pozíciók elnyeréséhez, megtartásához, végső soron a férfiuralom (Bourdieu, 1990 idézi Hadas, 2002) fenntartásához. A legjelentősebb női deficit tehát a hatalmi-kapcsolati tőke10 deficitjében van. Ugyanis ez alapozza meg, tartja fenn a nemek közti egyenlőtlenséget. Elmondható tehát, hogy a hatalom az egyenlőtlenség alapvető formája. A férfipatronáló rendszer (az old boy’s club11) – férfijogú struktúrák és folyamatok mentén – (politika, jog, patriarchális szervezeti kultúrák, lobbi stb.), hatalmi alapon, markáns érdekek szerint szerveződik. Egy-egy konkrét vezetői posztra a kiválasztási folyamat végső jelölői, választói, döntéshozói jelentős többségükben férfiak, így „a hasonló a hasonlóhoz elve” (Nagy 2013), alapján előbb választanak férfit, mint nőt, figyelemmel a férfiak homológ kapcsolati hálóira is. Mindezekkel összefüggésben a nőknek folyamatosan szembesülniük kell azzal, hogy – bármely társadalmi alrendszerben – vezetőnek lenni nem pusztán, és nem elsődlegesen szakmai tudás kérdése: „…egy nő … azonos adottságok mellett is számíthat arra, hogy egy tekintélyes poszton férfit részesítenek előnyben vele szemben…”. (Bourdieu, 1990 In: Hadas, 2002, 185.). A maszkulinitások az informális networkökön12 keresztül „…sok nőt […] tartanak távol a magas szintű vezetői pozícióktól” (Claringbould – Knoppers, 2013, 169.). Mégpedig a

 

 

bevált old boy club-szisztéma, a kapcsolati tőke egyre erőteljesebb használatával: „…sokszor egyéb szempontok, például a kapcsolatok határozzák meg a belépési és a feljebbjutási lehetőségeket…” (Cheng et al., 2011 In: Ilonszki, 2014, 47.). Azt látjuk, hogy a társadalmilag értékelt magas státuszú presztízspozíciókba az old boy’s club, az in group tagjai „egyéb szempontok” alapján választják meg a társadalmi alrendszerek vezetőit. Ezek az egyéb szempontok nem mások, mint a maszkulin networkök (old boy club) belső szelekciója. (Ilonszki, 2014). Egyes kutatók szerint „a fontos pozíciókba13 való bekerülés nem a […] kiváló teljesítmények eredménye, hanem megrögzült, elsősorban maszkulin networkök belső szelekcióján alapul” (Ilonszki, 2014, 48.). Ennek nyomán, a vezetés felső szintjein öröklődik a férfi homogenitás.

Az is szembetűnő, hogy igen gyakran ugyanazon férfiakból álló elit „mozog” a különböző alrendszerek élén: ez a jelenség, azaz a konkrét személyekben (ők kivétel nélkül mindig férfiak) megjelenő átfedések az egyes szektorok vezetői között14 az utóbbi időkben vált egyre gyakoribbá. Újabb kutatások kimutatták azt is, hogy a kapcsolati tőke (mint a társadalmi tőke egyik eleme) a jövőben egyre jobban el fog terjedni: „…mert szaporodnak azok az intézmények, amelyek a kapcsolati tőkét, tőkeként alkalmazzák […]. A kapcsolatérzékenység kultúrájának terjedése alkalmas közege az „újtőkék” felértékelődésének…” (Sik, 2006, 92.). Az „újtőkék” felértékelődése nyomán pedig a női nemi (esély)egyenlőtlenség megerősödése várható.

A maszkulin networkök rejtett eljárásaikkal – minden alrendszer vonatkozásában, a befolyásos pozíciókat illetően –, „férfikvótát” (Nagy 2013) működtetnek, amely folyamatosan biztosítja a kontraszelekciót, fenntartja az üvegplafont.

15A „férfikvóta” azért kvóta, mert kvázi kötelező erővel hat. A férfikvóta létét ismeri el és mutat rá annak működésére az alábbi EU-s állásfoglalás is: „…ma gyakorlatilag a kvóták informális rendszerét alkalmazzák, amelynek keretében a férfiakat részesítik előnyben a nőkkel szemben, a férfiak pedig férfiakat választanak a döntéshozatali pozíciókba…”. (2013/C 251 E/02 Állásfoglalás E. pont.). Mások egyenesen a numerus clausus kifejezést használják a kontraszelekció leírására. Egy néhány évvel korábbi, magyar kutatás szerint: „…a társadalmi élet meghatározó területein – politika, gazdaság, kultúra, tudomány –, egy kimondatlan, láthatatlan, de eredményeiben mindkét fél számára nagyon is érzékelhető numerus clausus érvényesül; a férfiak korlátozzák az általuk uralt területekre bebocsátott nők arányát, és a belépést feltételhez kötik” (Szalay, 1978 In: Acsády, 2011, 32.). A férfikvótát, a numerus clausust működtető mechanizmusok mögött, ki kell mondani, a hatalmi-kapcsolati tőke áll. Társadalmi méretekben üzemel a protekcionizmus; folyik a kontraszelekció közös, hallgatólagos társadalmi körtánca. A kontraszelekció egy működési zavar, azaz diszfunkció, amikor a társadalom képtelen a megfelelő embereket a megfelelő pozícióba juttatni. Témánk szempontjából ez azt jelenti, hogy a nők egyáltalán nem, vagy csak kivételként juthatnak a képességeiknek megfelelő vezetői szintekre. Könnyen belátható, hogy mindez mennyire káros. Mindenki csak veszít. A társadalom, az egyének egyaránt. A tehetséges, alkalmas nők – őket sújtja leginkább – azért, mert értékeiket nem tudják kibontakoztatni, mert elbuknak ebben az értelmetlen és egyenlőtlen küzdelemben, anélkül, hogy egyáltalán elindulhattak volna a versenyen; a köz – beleértve a férfiakat is – meg azért, mert a női értékek nem tudnak hasznosulni, nem tudnak manifesztálódni. „volt, aki vesztett, nincs, aki győz” (Szabó Lőrinc: Nyitnikék).

A nők a szinergia jelenségével szemben – legyenek bár a legtehetségesebbek – önmagukban esélytelenek. Ebből logikusan következik, (következne), hogy a nők számára kompenzáló/támogató mechanizmusokra van szükség, hangsúlyozom, az esélyek kiegyenlítése végett. Az egyik ilyen lehetne a női kvóta. Kutatások alapján úgy tűnik, kvóta nélkül csak igen alacsony női részvételi arányt lehet elérni a különböző társadalmi alrendszerek vezetői-döntéshozói pozícióiban. Hazánkban a közelmúltban két kísérlet is történt a kvótarendszer elindítására. 2007-ben a pártlisták vonatkozásában két törvényjavaslat készült: az egyik a cipzárelv16 elfogadtatására, a másik a miniszterek esetében egyharmados női arány tervezett bevezetésére vonatkozott. Azonban egyik javaslat sem kapta meg a parlament többségi támogatását. Meg kell jegyezni, a női kvótát sokszor még maguk a nők is ellenzik, mert ahhoz gyakran sztereotip, elítélő társadalmi értékelés tartozik. (úgymint: a tehetségtelennek mondott kvóta nők17). Ugyanakkor egy hazai közvélemény-kutatás adatai szerint a lakosság több mint fele (!) támogatna egy esetleges női kvótát. (TÁRKI In: Ilonszki, 2014, 57.). Itt hívom fel a figyelmet arra is, hogy „…a kvóta nem az érdemesek érdemtelenekkel való felváltásáról, hanem éppen az érdemesek közötti esélyegyenlőség megteremtéséről szól.” (Ilonszki, 2008, In: Ilonszki, 2014, 56.).

Egyes európai politikusok kvázi kopernikuszi fordulatnak tartják a női kvótát: „…a női kvóta, a női választójog bevezetése óta a legnagyobb jelentőségű lépés a nők egyenjogúsága felé”.18 Összhangban a korábbi EP19-iránymutatással, melyben arra hívták fel a figyelmet, hogy a „…választási kvóták használata kedvező hatással van a nők képviseletére…”. (EP. 2013/ C 251/E 01. Állásfoglalás 32.).


III. Discussio


Minden jel arra mutat, hogy a patriarchátus ma is nehezen tudja elfogadni, hogy nők töltsenek be csúcsvezetői pozíciót. (Nagy, 2013), ugyanis e téren mindennemű változás veszélyezteti a férfiak további sikereit. Talán ezzel is függ össze, hogy a nők vezetői marginalizációja, az arról való párbeszéd még mindig nem kap elég hangsúlyt a társadalmi diskurzusban. Pedig a mindig szenzitív nőkérdés napirenden tartása szükségszerű, mert a nők esélyei napjaikban sem egyenlőek. Még a fejlettnek mondott demokráciákban sem. Nem beszélve egyes, különösen is férfijogú kultúrákról, régiókról, ahol ma is megkérdőjelezhetetlen a férfiak uralma és a nők alávetettsége, ahol még a nők jogegyenlősége sem valósult meg a valóságban, sőt súlyos hiátusokat szenved. Felhívom a figyelmet az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1988. novemberi Nyilatkozatában tett aklimációjára: „a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségek mind jogilag, mind ténylegesen továbbra is fennállnak”.

A nőket – a demokráciákban is – sújtó nemi akadályok közül az egyiket, a társadalmi alrendszerek együttes hatását a szinergia metaforával jelenítettem meg. A „szinergiával” definiált jelenség – mint speciális női impedimentum – felerősíti, fenntartja a nők esélyegyenlőtlenségét. Ezt a felmutatott adatok teljes mértékben igazolták. Látható, hogy hazánkban az elitek különösen is erősen férfidomináltak. Az európai női vezetői participációtól itthon jelentősen le vagyunk maradva. A szinergia jól jelzi a különböző szektorok vezetésében jelen lévő maszkulinitások, a férfidominancia egymást támogató erejét. Struktúrában, funkcióban egyaránt. Sztereotípiák, feudális férfijogú gyakorlatok, működések mentén van jelen a szinergia valamennyi társadalmi alrendszerben. Felismerhető az is, hogy döntően ugyanaz a férfiakból álló elit mozog a különböző alrendszerek között, a magas jövedelmű hatalmi pozícióikban. Ezek az elitek egymás számára átjárhatók, a kívülállók (az out group tagjai számára), akik döntően nők, viszont zártak. A szinergia egymást erősítő hatásai konzerválják a patriarchizmust, őrzik a male dominanciát a szimbolikus társadalmi tér döntéshozói pozícióiban. Így a nők előrelépésének, vezetői karrierjének speciális akadályát képezik; ez egy súlyos demokratikus deficit.

Közismert, hogy a szüfrazsett-mozgalom csúcsán, 1914-ben Emmeline Pankhurst (1858– 1928) úgy foglalta össze céljaikat, hogy ők azért harcolnak, hogy eljöjjön az idő, amikor egy születendő kislány olyan egyenlő esélyekkel vág neki az életnek, mint fivérei. Nos, – sajnálattal –, azt kell megállapítsam, hogy a világon ez – tudniillik a nők számára az esélyek egyenlősége – száz év elteltével sem valósult meg teljes körűen. Itt az idő, hogy a női esélyegyenlőség (ahol még hiányzik, ott a jogegyenlőség is) végre ténylegesen megvalósuljon. Ehhez tettekre van szükség. „Let’s be clear, we don’t need another declaration, we need action!”20 Nőknek, férfiaknak együtt, közösen21 kell fellépniük, hogy az esélyek (a jogok) egyenlősége végre minden nő számára mindennapi realitás lehessen.

A világ nem pazarolhatja tovább a nők tehetségét; évszázadokon át ugyanis ez történt. Amennyiben a női vélemény, női látásmód kimarad a világból, akkor valami nagyon fontos marad ki (Dienes Valéria, 1968). A nőkben talán nagyobb a miniszteri22 attitűd, az igazi szolgálat szelleme, mely egyedül képes előmozdítani a közjót. Ezért – álláspontom szerint – a nők nélkülözhetetlenek a társadalom vezetésében. Éspedig nem mutatóban, hanem arányaiknak megfelelő számban (paritás) volna szükség rájuk az elitekben.

Egyes vélemények szerint a női értékek bevezetése, előtérbe helyezése a szimbolikus társadalmi tér minden szintjén, egyenesen a jövőnk létének záloga: „ha megvalósul a nők egyenjogúsága, akkor túléljük a következő évszázadot” (G. Lerener In: Boulad, 1997, 28.).
 



Kulcsszavak: a szinergia mint speciális női akadály, maszkulin és férfidominált alrendszerek; maszkulin „networkök”, a nők hiánya a vezetői/döntéshozói pozíciókban, női esélyegyenlőtlenség a vezetői pozíciókban
 


 

IRODALOM

Acsády Judit (2011): A varázstalanító emancipáció mítosza. • WEBCÍM

Bendl, Regine (2000): Gendering Organization Studies: A Guide to Reading Gender Subtexts in Organizational Theories. • WEBCÍM

Boulad, Henri S. J. (1997): A nők szenvedése és küldetése. (ford. Forgó András) Márton Áron, Budapest.

Claringbould, Inge – Knoppers, Annelies (2013): Understanding the Lack of Equity in Leadership Position in (Sport) Organisation. In: Leisink, Peter – Boselie, P. – Bottenburg, M. v. – Hasking, D. M. (eds.): Managing Social Issues: A Public Values Perspective. Edward Elgar, Cheltenham, 162–179.

Dunning, Eric (2002): A sport mint férfiaknak fenntartott terület: megjegyzések a férfi identitás társadalmi gyökereirõl és változásairól. (Ford: Lengvári István). Korall. 7–8, 140–154. • WEBCÍM

Farkas János (2006): Jávor István: Rozgonyi Tamás: Hatalom – konfliktus – kultúra. Közgazdasági Szemle. LIII, március, 287–290. • WEBCÍM

Giddens, Anthony (2008): Szociológia. Osiris, Budapest

Hadas Miklós (2002): A libido academica narcizmusa; Pierre Bourdieu: Férfiuralomról. Replika 47–48, június: 175–194. • WEBCÍM

Ilonszki Gabriella (2014): Jó kormányzás és a nemek egyenlősége: magyarországi helyzetjelentés. In: Juhász Borbála: A nőtlen évek ára: A nők helyzetének közpolitikai elemzése 1989–2013. 29–58. • WEBCÍM

Nagy Beáta (2013): Nők a vállalati vezetőtestületekben és irányításban Magyarországon. Társadalmi Nemek Tudománya – TNTeF. 3, 2, 52–63. • WEBCÍM

Schadt Mária (2010): A nemek eltérő lehetőségei a felsőoktatásban, kutatásban és ennek társadalmi hatásai. • WEBCÍM

Sik Endre (2006): Tőke-e kapcsolati tőke, s ha igen, mennyiben nem? Szociológiai Szemle. 2, 72–95. • WEBCÍM

Trenka Magdolna (2014): ’Ez egy furcsa rendszer’ ; avagy a ’nem’-semleges’ jog, mint mítosz. Kaleidoscope. 9, 153–157. • WEBCÍM

Várnagy Réka (2013): A nők (alul)reprezentáltsága a magyar Országgyűlésben. • WEBCÍM

 


 

LÁBJEGYZETEK

1 NB.: amikor strukturális megközelítésről beszélek, egyszerre értem a funkcionális elemeket és magukat a struktúrákat is. <  

2 „Úgy tűnik, [a vezetésben] minden a hatalomról szól.” Ekként kommentelte egy olvasó a nők vezetői esélyeit taglaló egyik cikket a Harward Business Review hasábjain, 2013 szeptemberében. <  

3 További három ilyen speciális női impedimentumot ismertető tanulmányom megjelenés alatt áll. <  

4 Mára már több ilyen interdiszciplináris fogalom nyert teret a tudományos diskurzusban. Mint például a mémek, melyet mind a természet-, mind a társadalomtudomány egyaránt – saját tartalommal – használ. <  

5 Hermeneuin = kijelent, megvilágít (görög). <  

6 GOS – gender organization system alapján, a nők korlátozott szervezeti előrejutása egyszerre vezethető vissza nemükre, a szervezeti kontextusra és a nagyobb társadalmi – intézményi rendszerre. <  

7 Női akadály <  

8 A forrástáblázat kiegészítve a 2014-es választás adataival. <  

9 A genderrés (gender gap) mutatót használja a szakirodalom 2006 óta. Ez a mérőszám négy területen vizsgálja a nők és férfiak helyzetét a világ országaiban. Ezek: a gazdasági lehetőségek, az oktatásban való részvétel, az egészségügyi ellátás és a politikai pozíciók birtoklása. (Ilonszki 2014.). <  

10 Meg kell jegyezni – ahogy arra egyes kutatók rámutattak –, a nők általában a klasszikus tőkében, azaz a pénztőkében sem vehetik fel a férfiakkal a versenyt. <  

11 A kifejezést David L. Collinson és Jeff Hearn 1996-ban (In: Claringbould – Knoppers, 2013, 169.) használta először az informális (maszkulin) háttérnetworkökre. <  

12 Jellemzően csaknem mindig kizárólag férfiakból állnak ezek a networkök. <  

13 A szerző a politikai alrendszer vonatkozásában jutott erre a következtetésre. <  

14 Gondoljunk csak a politikai elit – férfi tagjainak – térfoglalására a sportvezetésben; vagy a politikai-gazdasági elitben egyaránt jelenlévő ugyanazon csúcsvezetők személyére. <  

15 Az ebben a bekezdésben foglaltak – jelen tanulmány szerzőjének írásában – részletesen tárgyalásra kerültek a Kaleidoscope Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat 2014/9-es számában (Trenka, 2014). <  

16 A nők és férfiak váltakozva szerepelnek a pártlistákon. <  

17 Míg a női kvóta ellenzői sokszor úgy vélik, hogy a női kvóta a tehetségtelen nők pozícionálását (is) jelenti; addig a jelen tanulmányban is bemutatott és a társadalmi méretekben üzemelő férfi kvótánál fel sem merül az így tisztséget elnyert férfiak alkalmasságának a megkérdőjelezése! <  

18 A fenti idézet Heiko Maas, német SPD-s igazságügyi minisztertől származik, 2015 februárjából. Hasonlóan vélekedett Manuela Schwesig család-, idős-, nő- és ifjúságügyi miniszter, amikor kijelentette a Német Bundestagban: „A női kvóta bevezetése történelmi lépés”; 2015. február 6-án, a női kvótáról történő szavazás előtti vitában. <  

19 Európai Parlament <  

20 „Legyen világos, elég volt a nyilatkozatokból, cselekvésre van szükség!” Androulla Vassiliou, uniós biztos, 2013 decemberében. <  

21 Magam is Kopp Máriával együtt vallom: alapvető cél, hogy ne állítsuk szembe a női és a férfi érdekeket; ne állítsuk szembe egymással a két nemet. <

22 Minisztráló = szolgáló [latin]. <  

 


 

  1990 1994 1998 2002 2006 2010 2014
db % db % db % db % db % db % db %

MDF

8 4,8 6 15,8 1 5,9 1 4,2 1 9,8        

SZDSZ

8 8,5 11 15,7 3 12,5 2 10,0 2 10,0        

MSZP

5 15,5 22 10,5 14 10,4 23 12,9 25 13,1 5 8,5    

MSZP+EGYÜTT+PM+DK

                        6 3,0

FIDESZ

2 9,1 1 5,0 10 6,7 9 5,5 11 7,8 20 8,8 9 4,5

KDNP

1 4,7 1 4,5 2 8,7 2 5,4

FKGP

6 8,2 2 7,7 3 6,2                

MIÉP

    1 7,1                

Jobbik

                    3 6,4 2 1,0

LMP

                    5 31,2 2 1,0

Összes

28 7,3 43 11,1 32 8,3 35 9,1 41 10,6 32 9,1 19 9,54


1. táblázat • (Forrás: Ilonszki – Várnagy, 2007 In: Várnagy, 2013, 11.) <
 





1. ábra • A nők és férfiak eloszlása az egyes pozíciók között az egyetemi hierarchiában

minden tudományterületen, 2005 (%) (Forrás: Schadt, 2010, 13.). <  

 


 


2. ábra • A nők vezetői arányának változása az EU huszonnyolc tagállamában,

a nagyvállalatok vezetésében, 2010 októbere és 2014 októbere között.

(Forrás: EC [European Commission – Európai Bizottság]; URL1)

 


 

 
3. ábra • A nők aránya a tőzsdén bejegyzett legnagyobb társaságok vezetésében,

2014 októberében. (Forrás: EC; URL1)

 


 


4. ábra (Forrás: EC; URL2)