Bevezetés

A nem hagyományos előfordulások termelésbe állítása az utóbbi évtized nagy szénhidrogén-ipari forradalmát hozta, amely jelentősen átformálta a még rendelkezésre álló és termelésbe állítható szénhidrogén-potenciálokról alkotott képet, valamint megváltoztatta a világ energia- és energiapolitikai térképét. A kulcs a már nem új technológiaként, de ezen előfordulások esetében általánosan alkalmazott hidraulikus rétegrepesztés és a vízszintes kutak együttes és nagyszámú alkalmazása volt, amellyel ipari és gazdasági értelemben is eredményes szénhidrogén-termelés produkálható ezekből az egyébként hagyományos eljárásokkal nem termeltethető felhalmozódásokból. Noha az elmúlt hat-nyolc évben számos Észak-Amerikán kívüli medencében indultak kutatások, további területeken egyelőre nem regisztrálható kiugró termelés. Annak ellenére, hogy az egyes országok szabályozásai ismerik ezeket a technológiai folyamatokat, a tömeges alkalmazás, valamint a relatív ismeretlenség, a technológia vélt és/vagy valós hatásaitól való félelem Európában túlzott reakciókhoz vezetett, lelassítva és helyenként meg is állítva a kutatást. Az első nagyobb „kilengést” követően jelenleg egyfajta konszolidáció zajlik, amelynek kimenete várhatóan lehetővé teszi majd a kutatások folytatását és a termelés megkezdését. A folyamatban fontos szerepe van a nem hagyományos előfordulások, valamint kinyerésükhöz szükséges technológia objektív megismerésének és megértésének; ez ma még olyan hiányosság, amely gátat szab az előrelépésnek.

Magyarországon korán, a 2000-es évek elején indultak ezirányú kutatások: a MOL Nyrt. 2006-ban kezdett bele dedikáltan az ország nem hagyományos potenciáljának felmérésébe. A felmérések alapján egyes medencékben megtörténtek az első fúrások, és rétegrepesztésekre is sor került. Elsődlegesen a MOL Nyrt. Derecske-árokban végzett kutatásán keresztül mutatjuk be a tapasztalatainkat és eredményeinket, valamint szó lesz a továbblépési lehetőségekről is.

Nem hagyományos előfordulások helyzete Magyarországon

Magyarországon mind gyakorlati, mind pedig szabályozási oldalról jelentős szénhidrogénipari tapasztalatok vannak, jó alapot képezve ahhoz, hogy a nem hagyományos előfordulások kérdései és lehetőségei objektívan értékelhetők, elemezhetők legyenek. Ezen előfordulások szerepe a magyarországi termelésben egyelőre elhanyagolható, a potenciálokat tekintve azonban jövőbeli lehetőségeket jelent. Ezt felismerve a terület fejlesztését ösztönző lépések történtek és történnek, amelyek fontos segítséget jelentenek az ilyen témájú projektek megvalósítása során.

Definíció a bányatörvény alapján: „Nem hagyományos eredetű és különleges eljárással kitermelhető szénhidrogén”: az olyan szénhidrogén, amelyet a szénhidrogén-képződés feltételeit biztosító üledékes anyakőzet pórusaiban létrejött szénhidrogén-felhalmozódásból, rendkívül gyenge áteresztőképességű tároló rétegekből, valamely egyedi eljárással, többnyire rétegserkentési vagy a szilárdásvány-bányászatban alkalmazott bányászati technológia alkalmazásával lehet csak kitermelni (Bt. 49.§. 38.). Bányajáradék az üzemszerűen kitermelt nem hagyományos szénhidrogének után: 2%.

Nem hagyományos előfordulások
főbb típusai és helyük
a szénhidrogén-kutatásban és -termelésben

Az 1. ábrán szereplő, a szénhidrogén-előfordulás típusait összefoglalóan bemutató háromszögdiagram (ún. resource triangle) felső harmadában találhatók azok az előfordulások, amelyek eddig az olajipar elsődleges célobjektumai voltak.

Az idetartozó mezőkre általánosan jellemző, hogy viszonylag könnyű a fejlesztésük és termeltetésük, a kidolgozott technológiák jelentős része ezekre a mezőkre van kialakítva és optimalizálva, amelyek jelenleg is a termelés túlnyomó részét adják. A következőkben ezeket összefoglalóan konvencionális (hagyományos) előfordulásoknak nevezzük. A háromszög alsó részében szereplő előfordulástípusok ettől eltérnek, vagy valamely fluidumtulajdonság (például nehézolajok), vagy rossz tárolóképesség, speciális megőrződési körülmények miatt. Ezek az előfordulások sokáig nem voltak termeltethetők, jelentősen az utolsó 10–15 évben nőtt meg a termelésük. Ezeket összefoglalóan nem konvencionális (nem hagyományos) előfordulásoknak nevezzük. Az energiaigény növekedésével, a technológia fejlődésével azonban ezek az előfordulások is termeltethetővé váltak–válnak, amelyek – ahogyan azt az észak-amerikai példa mutatja – át is tudják venni a konvencionális előfordulások szerepét. Figyelembe véve, hogy a kiszélesedő háromszög egyben növekvő potenciált is jelent, az elérhető fosszilis energiahordozók mennyisége ezen előfordulások ipari termelésbe állításával jelentősen megnőtt, illetve megnőhet a közeljövőben.

Jelentősebb nem hagyományos előfordulástípusok

A nem hagyományos előfordulások közül a teljesség igénye nélkül ki kell emelni azokat, amelyek jelentős mennyiségben elérhetők, valamint a technológia is lehetővé teszi a termeltetésüket. Elsődlegesen megemlítendők az agyagos kifejlődésű anyakőzetekben keletkezett, de el nem vándorló (nem migráló) szénhidrogéneket tartalmazó gas shale (shale gas) előfordulások, amelyek magyarul nem igazán helyesen, palagáz néven ismertek. Noha időben nem ezeket kezdték el termeltetni először, ezen előfordulások iparszerű termeltetése hozta meg a nem hagyományos előfordulások forradalmát, jelentősen megváltoztatva a világ energia- és energiapolitikai térképét. Másik, már korábban is működő előfordulástípus az anyakőzetek közvetlen környezetében, esetleg közé települve található, rossz áteresztőképességű, litológiáját tekintve túlnyomórészt finomszemcsés homokkövekben felhalmozódó ún. tight gas és tight oil (magyarul tömött kőzetek olaja/gáza, olajhomok), amelyeket az USA-ban már a nyolcvanas-kilencvenes években termeltettek. Harmadik típus a széntelepekben keletkezett, széntelepekhez kötődő gázelőfordulás (ún. coalbed methane), amely jelentőségében talán a legkisebb a három felsorolt közül. Említésre érdemes még a jövőben talán elérhetővé váló metánhidrát, amely potenciáljában meghaladja az előző előfordulásokat, de technológiai értelemben még nincsen kész a speciálisan kötött gáz kinyerése.

Ezen előfordulástípusok közül az eddigi magyarországi munkák fő célja a palaolaj/palagáz, illetve a tömött kőzetekben levő gáz felhalmozódásainak kutatása volt.

Kutatási megfontolások

A gyakorlatban ismert, hogy a nem hagyományos kutatás során a konvencionálistól eltérő megközelítéseket kell alkalmazni. Hagyományos értelemben a generáló anyakőzetekben képződött szénhidrogén migráció (vándorlás) során jó kőzetfizikai tulajdonságokkal bíró tárolóképződményekbe kerül, és megfelelő zárással ellátott csapdákban akkumulálódik. A „hagyományos” kutatás ezen elemek jelenlétének bizonyítására és a csapdák kimutatására, majd fúrásos kutatására irányul.

Nem hagyományos előfordulások esetében az érett generáló anyakőzetben képződött szénhidrogén vagy nem vándorol, vagy minimális vándorlás során hasonlóan rossz tárolóképességű (alacsony porozitású, alacsony áteresztőképességű) képződményekben halmozódik fel és őrződik meg. A felhalmozódás mértéke megfelelő kell hogy legyen, a szénhidrogénnek megfelelő mértékben ki kell töltenie a rendelkezésre álló pórusteret az ott található víz rovására, ennek hiányában ipari értékű felhalmozódásról nem is beszélhetünk. Ez utóbbi természetesen megfelel a konvencionális előfordulásoknál is érvényes elvárásoknak. Nem szükségesek, vagy alárendelt azonban a hagyományos értelemben vett csapdák szerepe, a működő rendszerek esetében a szénhidrogén általánosan jelen van egy nagyobb térrészben, a rossz áteresztőképesség miatt a zárás kérdése is másképp értelmezhető.

Így ezen szénhidrogének megtalálása és lehatárolása megfelelő környezetben viszonylag egyszerű, a fő feladat a szénhidrogén jelenlétének bizonyítása után annak ipari-gazdasági értékű kinyerése, a termeltethetőség szempontjából jobb térrészek (sweet spot) megtalálása, a megfelelő és optimalizált technológia kidolgozása és alkalmazása, a folyamat működtetése.

Nem hagyományos szénhidrogének kutatása Magyarországon

Magyarország hosszú szénhidrogén-kutatási és -termelési múltja rengeteg adatot szolgáltatott, amelyek segítségével meghatározták a jelentősebb szénhidrogén-rendszereket, így többségükben ismertek az anyakőzet és tárolókőzet lehetséges együttesei.

Ezek alapján a nem hagyományos előfordulások lehetséges rendszerei is jól szűrhetők időben és térben. Ahogy arról korábban szó volt, jelentősebb ipari értéket elsősorban a nagyobb méretű előfordulásoktól várhatunk, így az elsődleges célterületek a MOL számára a nagy területű neogén korú medencék voltak, mint a Makói-árok, Békési-medence, Derecskei-árok, Dráva-medence vagy akár a Zala-medence (2. ábra).

Az elemzések, az elvégzett munkálatok főként ezekre a medenceterületekre koncentrálódtak. Természetesen ezen medencék vizsgálatával nem tekinthető teljesen felmértnek az ország, további kutatási lehetőségeket tartalmazhatnak akár további neogén, akár idősebb medencealakulatok is.

A neogén üledékek közül az ún. pannóniai emeletbe tartozó delta- és tavi üledékes környezetben képződött rétegsorok egyes mélyvízi képződményei, valamint az ennél idősebb, de nem mindegyik jelenlegi medenceterületen megtalálható, középső miocénbe tartozó, nagy vastagságú, de rossz áteresztőképességű törmelékes üledékes rendszerei jelentették az elsődleges célzónákat. A pannon mélyvízi turbidit üledékek különösen figyelmet érdemelnek, mivel elterjedésük, méretük miatt nagyméretű nem hagyományos felhalmozódásokat tartalmazhatnak. A pannóniai üledékekre általánosan jellemző, hogy felépítésük a nagyméretű medenceterületeken nagyjából állandó, viszonylag kiszámítható képződményekkel van dolgunk. E képződmények vastagsága a medenceterületeken az 5–7 km-t is elérheti, így a jellemzően a ciklus során legelőször lerakódó, tehát a medencék legmélyebben található, több száz méter vastag mélyvízi tudbidit üledékei, amelyek egyben feltételezetten az anyakőzeteket is tartalmazzák, kellő mélységben találhatók a szénhidrogének keletkezéséhez. Emellett elég rossz tárolótulajdonságaik vannak ahhoz, hogy a keletkezett szénhidrogén bennük felhalmozódva – tovább nem vándorolva – nem hagyományos telepeket alkothasson.

A környezet megfelelőségét tovább erősítik a megelőző kutatások információi. Magyarország szénhidrogén-kutatás szempontjából érett területnek tekinthető. Az elmúlt több mint 75 évben végzett tevékenységek nyomán rengeteg fúrási, mérési információ és adat áll rendelkezésre, amelyek kiindulási alapot adnak a nem hagyományos előfordulások jelenlétének nyomozására is. Bár a medenceterületek nem tekinthetők hagyományos kutatási célterületeknek, és emiatt a rendelkezésre álló adatok mennyisége is erősen csökken a mélyebb területek felé, köszönettel tartozva az elődök kutatói munkásságának a legtöbb potenciális mélymedencében találhatók olyan fúrások, amelyek adatai, eredményei most különösen jól jönnek a kutatók számára. E kutak többségében ugyanis fellelhetők olyan közvetlen bizonyítékok, amelyek a szénhidrogének jelenlétét igazolják, vagy arra közvetetten utalnak. Ilyenek a fúrások mélyítése közben kapott jelentős, helyenként akár több száz méteren keresztül jelentkező szénhidrogén-indikációk, a nem hagyományos előfordulásokat általánosan kísérő abnormális rétegnyomások és természetesen a „rossz” tárolótulajdonságok. További jellemző, hogy általában az itt végzett rétegvizsgálatok a rossz tárolótulajdonságoknak betudhatóan általában nem, vagy minimális, vízmentes beáramlást adtak, amelyekkel azonban a fúrást követően érdemben nem lehetett termelést elérni.

A lehetőségek felsorolása, az azokat támogató adatok, információk általános bemutatása mellett azonban szólni kell azokról a tényezőkről is, amelyek igen jelentős kihívásokat jelentenek. A geológiai (szénhidrogén-földtani) környezet pozitív elemeihez több bizonytalanság is tartozik, amelyeket a kutatási munkálatoknak kell tisztázniuk. Az említett képződménysor geológiai értelemben fiatal, ami miatt kérdéses, hogy akár a megfelelő mennyiségű és minőségű szénhidrogén generálódására, akár a tárolóképződmények kellő mértékű feltöltődésére a hatékony repesztéshez szükséges kőzetmechanikai viszonyok kialakultak-e, kialakulásukhoz elegendő idő telt-e el. További kritikus pont a technológia (elsősorban rétegrepesztés) sikeres alkalmazhatósága, amelyet a fent említett, például mechanikai szempontból bizonytalan geológiai viszonyokon túl a magas rétegnyomású és rendkívül magas hőmérsékletű környezet nagymértékben befolyásol.

Az alapvető kutatási célok teljesülése esetén még csak a folyamat elején vagyunk, mivel termelési tapasztalatokról, termelés szempontjából jobb térrészek lehatárolásáról (sweet spot), technológiai optimalizálásról és gazdaságossági kérdések megoldásáról az eddig elvégzett munkák túlnyomó részében még nem beszélhetünk.

Az elvégzett kutatási program

Mint említettük, a MOL Nyrt. 2006-ban kezdett célirányosan foglalkozni a nem hagyományos előfordulások hazai lehetőségeivel. A partnerekkel, illetve önállóan elvégzett programok eredményeként az elmúlt kilenc évben medenceértékelések készültek az említett területeken, így a Makó-árok, Békési-medence, Derecskei-süllyedék, Dráva-Zala-medence területein. Konkrét fúrásokra Magyarország területén ezt követően a Makói-árok, Békési-medence, Derecskei-árok területén, míg rétegrepesztésre a Makói-árokban és a Derecskei-süllyedékben került sor.

A Makói-árok vonatkozásában a fúrási és rétegrepesztési eredmények alapján egyértelműen megállapítható, hogy a medence nagy területén van jelen szénhidrogén az említett előtéri képződményekben. Ugyanakkor a vizsgált szakaszokon a termeltetés során kapott gázmennyiség és a vele együtt termelt jelentősebb vízmennyiség arra utal, hogy a tároló szénhidrogénnel való feltöltöttsége alacsonyabb a vártnál, rétegrepesztést követően a pórustérben található víz is mozgóképes lehet. Ennek területi változékonyságára (sweet spotok?) a kisszámú elvégzett művelet miatt nincs elégséges tapasztalatunk, de összességében az iparszerű kitermelhetőség az alkalmazott technológiával meglehetősen kérdéses.

Esettanulmány: derecskei tight gas előfordulás

A következőkben a Derecskei-árokban végzett kutatás, a MOL Nyrt. 2008-ban elindított projektje eredményeit mutatjuk be.

A Derecskei-süllyedék Kelet-Magyarországon található. A Földes-Berettyóújfalu vonaltól ÉK-i irányban egészen a határig (és azon is túl, hiszen a geológia nem ismer határokat) húzódó, 5–7 km mélységű árok (az árok aljzataként a földtörténeti neogénnél idősebb képződmények felszínét értjük) DNy-i részén vastag középső miocén és fiatalabb pannon, ÉK-i részén pedig főként pannon üledékekkel van kitöltve. Az árok É-ÉNy-i pereme egyben geológiai nagyszerkezeti határ is, amely elválasztja a Tisia egység Mecseki és Villányi alegységeit. Az árok és környezete régóta kutatott, szinte csak gázpotenciállal jellemezhető terület.

A projekt története

A terület DNy-i részén a vastag középső miocén képződmények kutatására 2005-2006-ban két konvencionális fúrás mélyült az árok két átellenes peremén. Mindkettő gázt tárt fel a célrétegekben. Az ÉNy-i oldalon található kút adott a rétegvizsgálatok során több szakaszból (3360-3630 m között) is ipari értékű beáramlást, amely mind a rétegvizsgálatok, mind a később megkezdett termelés során már a kezdetektől csökkenő rétegnyomást és csökkenő hozamokat mutatott. Ennek alapvető oka a rossz tárolótulajdonságokban van, emiatt – összhangban a termelési adatokkal – a tároló ipari/gazdasági értéke hosszabb távon kérdéses. A kút jelenleg is termel – néhány 100 m³/nap gázhozammal.

A kőzetmagokon végzett kőzetfizikai vizsgálatok, valamint a mélyfúrási szelvények értékelése alapján a tárolóképes, alapvetően homokos aleurolit képződményei a kis áteresztőképességű, tömött (tight) kategóriába tartoznak. A 2008-ban a rétegrepesztések lehetséges eredményeinek elemzésére készített tanulmányok pedig megmutatták, hogy rétegrepesztés hatására a tároló termelése jelentősen megnövelhető.

A projekt operatív része 2010-ben, már nem hagyományos kutatási céllal indult meg. Ennek keretében három új kutatófúrás mélyítésére került sor (2010-2011), amelyek célja a tárolók területi változékonyságának megismerése, a bizonyítható szénhidrogén mennyiségének növelése, valamint a rétegrepesztési technológia működőképességének igazolása volt. További cél volt ezek mellett természetesen a repesztett tároló termelésnövekedésének igazolása és termelési tapasztalatok megszerzése.

Mindhárom kút elérte a célját, feltárta a várt tárolóképes szakaszokat, és igazolta a szénhidrogén jelenlétét, jelentősen megnövelve a kezdeti bizonyított földtani mennyiséget. A kiválasztott kúton megtörtént a hidraulikus rétegrepesztés (2011–2012), majd a kút kivizsgálása, termelésre való kiképzése, bekötése, majd a termelési tapasztalatok megszerzése érdekében megindult a tárolók hosszabb távú – azóta is folyamatban levő – termeltetése.

A műveletek befejezését követően, a kutatási fázis végén a területen végzett tevékenységéről a MOL Nyrt. zárójelentést készített, és kezdeményezte a teljes tároló bányatelekké történő átminősítését, amelynek alapítása 2012-ben meg is történt.

Hidraulikus rétegrepesztés

A hidraulikus rétegrepesztést általában rossz tárolótulajdonságokkal jellemzett (alacsony kőzetporozitású és áteresztőképességű) telepek esetében alkalmazzák a termelés fokozásának, gyorsításának céljából. Segítségével a kút környezetében egy „konvencionális” térrész alakul ki, amelyből viszonylag rövid ideig nagyobb hozammal lehet termelést elérni, valamint megnő az az érintkezési felület a tároló és a kút között, amelyen keresztül a szénhidrogén a kút felé tud áramolni, ami az előfordulás hosszabb távú, de alacsony hozamú termeltetésében segít. Gyakorlatilag ez magyarázza a nem hagyományos előfordulások esetén alkalmazott nagyszámú fúrási és rétegrepesztési művelet szükségességét, amennyiben az előfordulást a lehetőségeknek megfelelően ki szeretnénk aknázni.

A hidraulikus rétegrepesztés során a kőzet repesztési gradiensét meghaladó nyomással (700–1000 bar) repedésrendszert hoznak létre, majd az így keletkezett repedésrendszerbe ezen a nyomáson megfelelő mennyiségű kitámasztó anyagot pumpálnak be (5000–8000 l/perc). Ez a szemcsés, jól osztályozott, homok jellegű anyag (proppant) biztosítja az autópályát az addig a kút felé földúton közlekedő szénhidrogén számára. Enélkül a kialakított repedés azonnal visszazáródna, és ezzel a művelet feleslegessé válna. A művelet során alkalmazott nagy mennyiségű, túlnyomórészt vízből álló repesztőfolyadéknak több funkciója is van. Ennek segítségével történik a repesztés, valamint a folyadék szállítja a repedésrendszerbe a kitámasztóanyagot. A művelet befejeződésével a folyadékot a repedésrendszerből visszatermelik, majd megfelelően tárolva tisztítják.

Hidraulikus rétegrepesztési tapasztalatok
a Berettyóújfalu-4-es kúton

A Berettyóújfalu-4-es kúton végzett hidraulikus rétegrepesztésre 2011 végén került sor. A kútban 3450-3726 m mélységintervallumban található szakaszon belül három zónában végeztük el a műveletet. A besajtolt összes folyadék mennyisége 1569 m³, a besajtolt kitámasztóanyag pedig 414 tonna volt. A fizikai körülmények extrémnek mondhatók, a rétegnyomás 3700 m-es mélységben 645 bar volt, a legmélyebb repesztett zónában pedig 209 °C réteghőmérsékletet mértünk, igen jelentős kihívást jelentve a technológia számára. A szélsőséges körülmények ellenére a repesztés során jelentős műszaki problémák nem adódtak, „csupán” a középső szakasz repesztése lett kisebb (mintegy fele mennyiségű besajtolt folyadék és kitámasztóanyag) a tervezettnél. Az adatok értékelése alapján a repesztések során zónánként horizontálisan mintegy 60–130 m félhosszú, függőlegesen pedig hozzávetőlegesen 60–65 m magas, kitámasztóanyaggal kitöltött repedésrendszert hoztunk létre.

A környezet szempontjából ki kell emelni, hogy a nagy mélységben található tárolók fölött további, mintegy 1000 m vastagságú, túlnyomórészt agyagos kifejlődésű kőzetoszlop található, ami kellő zárást biztosít ahhoz, hogy a kútban a repesztés során vagy azután a felszín irányába, a sokkal sekélyebben található ivóvízbázist a használt folyadék vagy szénhidrogén a repesztés hatására bármilyen módon elérhesse (lásd a létrehozott repedésrendszer függőleges kiterjedése). A kút béléscsövezése, cementezése pedig bizonyítottan jó, így szennyezést maga a kút sem okoz a területen.
A rétegrepesztési műveleteket követően a kút termelési kiképzése, bekötése, majd a rétegek tisztító termeltetése – amelynek során a cél elsődlegesen a besajtolt folyadék jelentős részének visszatermeltetése – történt meg. A tisztító termeltetés és az ezt követő rétegvizsgálati program során a visszatermelt folyadékot helyben leválasztottuk, majd tisztítottuk, ugyanakkor a termelt gáz a termelővezetéken már a gyűjtőrendszerbe és a közeli gázüzembe ment. Gáz fáklyán történő elégetésére az első két-három nap kivételével nem került sor. A rétegvizsgálati programot követően a kúton megkezdődött a hosszú távú, de tulajdonképpen pilot jellegű termelés a repesztett tároló tulajdonságainak vizsgálatára, valamint termelési tapasztalatok szerzésére. Ez idő alatt már a kút teljes termelvényét (túlnyomórészt gáz, kondenzátum és kevés, napi 1–2 m³ víz) vezetéken gázüzembe szállítottuk, illetve jelenleg is szállítjuk.

A rétegvizsgálat és a termelési tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy a rétegrepesztés hatékony eszköz a tárolóban. A hagyományos kútban a termelés kezdetén mért 27–30 ezer m3/nap kezdeti hozamokhoz képest a repesztett kúton – óvatos, a maximális hozamot elérni nem kívánó termeltetés mellett is – mintegy 80–85 ezer m³/nap gázhozamot regisztráltunk. A hosszabb távon szerzett tapasztalatok alapján az időbeli profil a nem hagyományos tárolókra jellemzőnek mondható, a rétegvizsgálat megkezdését követően mintegy nyolc hónap alatt a kezdeti, kútfejen 520 bar nyomásról 100 bar alá, a hozam pedig a kezdetinek mintegy negyedére esett. A nem hagyományos tárolók termelésének ezen első szakasza tekinthető a legértékesebbnek, ekkor kapjuk a legjobb hozamokat. Tulajdonképpen ekkor történik meg a repesztett térrészben található szénhidrogén kitermelése, amelyet a repesztett felületen már az eredeti, alacsony áteresztőképességű tárolóból a repesztett térbe és azon keresztül a kútba kisebb sebességgel beáramló szénhidrogén követ. Ezen beállt paraméterek mellett a kút hosszú évekig képes termelni. Ez a mi esetünkben jelenleg 6–11 ezer m³/nap között ingadozó gázmennyiséget jelent mintegy 60 bar kútfejnyomás mellett. Összességében a termeltetés megkezdésétől számítva mintegy 15 millió m³ gázt és a besajtolt összes folyadéknál nagyobb mennyiségű, több mint 2200 m³ folyadék termelését regisztráltuk (3. ábra). Az utóbbinak egy jelentős része természetesen a tisztító termeltetés időszakára esett.

A hidraulikus rétegrepesztés eredményeinek hatása a projektre – továbblépési lehetőségek

A projekt az eddig kitűzött céljait elérte, jelentős szénhidrogén-potenciált bizonyított, és az extrém fizikai körülmények között sikeresen működő hidraulikus rétegrepesztéssel igazolódott annak ipari értékű termeltethetősége. Amennyiben ezt az eredményt önmagában tekintjük, akkor megállapítható, hogy sikerrel tudjuk ezt a nem hagyományos tárolót termeltetni. A projekt jövőjét tekintve még egy fontos cél áll előttünk. A függőleges kútban végzett műveletekből származó szénhidrogén mennyisége gazdasági értelemben ugyanis nem a legkedvezőbb, gazdaságos termelésről egyelőre nem lehet szó. Ennek elérésére azonban várhatóan nem függőleges, hanem nagy ferdeségű, illetve vízszintes kutak fúrására és bennük több szintben végzett rétegrepesztésre lesz szükség, ami jelentősen megnövelheti a kutankénti össztermelést, ezzel gazdaságilag is sikeressé téve a projektet.

Az értékelések folyamatban vannak, de abban, hogy mikor tudjuk folytatni a projektet, nagy súlyuk van a technológián és szabályozásokon kívüli egyéb tényezőknek is. Ilyenek például a negatív irányban ható alacsony szénhidrogénár, valamint a pozitív irányban ösztönző, a cikk elején leírt célzott bányajáradék-kedvezmény.

Összefoglaló

A MOL Nyrt. az érdekeltségi körébe tartozó magyarországi, nem hagyományos szénhidrogén-potenciálú fiatal, neogén, nagyméretű medencék jelentős részének értékelését elvégezte, közülük több területen is fúrásos kutatást, majd a termeltethetőség igazolására rétegrepesztést végzett. Jelenleg az eddigi területek közül legelőrehaladottabb helyzetben a Derecskei-árok területén található tömött kőzetek gázának előfordulását tekintjük, ahol a nehéz fizikai körülmények között sikeres hidraulikus rétegrepesztés elvégzése után ipari értékű termeltetést értünk el. A továbblépést itt a nagy ferdeségű vagy vízszintes kutak fúrása jelentheti, de a projekt jövője a technológiai tényezők mellett nagymértékben függ az egyéb, elsősorban a gazdaságosságot befolyásoló tényezőktől.

A MOL Nyrt. fontos eredménynek tekinti a megszerzett tudást és tapasztalatot, ami képessé teszi ehhez hasonló területek értékelésére, projektek végrehajtására olyan területen, amely várhatóan meghatározóvá válik a világ szénhidrogén-termelésében. Egyben folytatja a megkezdett munkát a magyarországi ilyen irányú potenciálok felmérésében és lehetőség szerint hasznosításában.
 

Kulcsszavak: nem hagyományos szénhidrogének kutatása, magyarországi nem hagyományos szénhidrogén-kutatási eredmények, tömött kőzetek gáza, repesztés
 

IRODALOM

Holdich, S. A. et al. (2007): Unconventional Gas. Working Document of the NPC Global Oil&Gas Study. • WEBCÍM