Az elfogadott Zárónyilatkozat, amelyre azóta
nemzetközi és nemzeti szervezetek szakértői is hivatkoztak, a
fenntarthatósággal, ezen belül a klímaváltozással, a
katasztrófakockázat csökkentésével, a tudományos tanácsadás
alapelveivel, valamint az oktatáshoz való hozzáféréssel kapcsolatban
fogalmazott meg ajánlásokat.
Jövőre újabb jelentős európai rendezvénynek adunk
otthont, itt tartja majd az Academia Europea és az All European
Academies (ALLEA) közös közgyűlését. Előzetes tervek szerint ennek
során fiatal magyar tudósok bemutatkozására is sor kerül.
Nemzetközi kapcsolataink közül megemlítem még azt a
vezető tudósokból álló küldöttséget, melynek tagja lehettem, és
amely Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök előtt érvelt –
sikeresen – amellett, hogy az alapkutatások támogatását, különösen
az ERC költségvetését ne csökkentse. Megemlítem a visegrádi négyek
akadémiai elnökeinek brüsszeli útját, mely során az új tagországok
pályázati sikerességének javításáról tárgyaltunk Carlos Moedas és
Navracsics Tibor biztos urakkal. A nemzetközi pályázati sikeresség
érdekében sok még a tennivalónk. Konferenciákat szervezünk az ERC-re
való felkészítés céljából, és közelítjük a Lendület pályázatok
elbírálását az ERC-pályázatok elbírálásához, beleértve a külföldi
bírálók fokozott bevonását. Különösen külső tagjaink segítségére
számítunk, ezt már idén elkezdtük. Tervezzük egy pályázati iroda
vagy főosztály létrehozását, mely ezt is segítené.
Tisztelt Közgyűlés!
A tudomány társadalmi kapcsolatainak erősítése területén sokat
léptünk előre. Csak néhány nagyobb eseményt említek a sok közül.
2015-ben volt Székházunk, a „Tudomány Palotája” 150 éves. Barnabás
Beáta főtitkárhelyettes asszony irányításával olyan jubileumi
programsorozat készült, amely kiállítások, előadások és a Székház
„megnyitásának” segítségével emberközelbe hozta e csodálatos
építészeti alkotást. Ezen keresztül olyan kincseket tudtunk
megmutatni az érdeklődőknek, mint a Szózat és az Ember tragédiája
eredeti kézirata, Radnóti Miklós bori notesze vagy a Székház
építésének teljes története.
A másik ilyen nagy sikerű rendezvénysorozat az UNESCO által
meghirdetett Fény Éve köré szerveződött. Kroó Norbert akadémikus
vezetésével az ország számos pontján került sor előadásokra,
bemutatókra, kiállításokra, versenyekre. Sikerült akadémiai
koordinálással és irányítással számos közintézményt, köztük hatszáz
iskolát is bevonni ebbe a programba.
A tudomány népszerűsítésének harmadik kiemelt
eseménye a Magyar Tudomány Ünnepe volt, ami Valós és virtuális
világok címmel, korábbi kereteit tovább bővítve került
megrendezésre. A Szegeden megnyitott eseménysorozaton 2015
novemberében kétszáznál több rendezvényen mutattuk be a tudomány
eredményeit, amelyről több száz hír számolt be a sajtóban. Az a
tény, hogy ezt a termet két héten keresztül minden este meg tudtuk
tölteni, önmagában is mutatja a társadalom érdeklődését a tudomány
eredményei iránt. Új formákat is találtunk a tudomány hagyományos,
sokszor talán száraznak tűnő bemutatása helyett; ilyen volt például
a Street Science, ahol a szó valódi értelmében is kivittük az utcára
a tudományt.
Nem riadtunk vissza a vitáktól sem. Igen jó
sajtóvisszhangot kapott, hogy az orvosi osztály látványosan felvette
a harcot az áltudományokkal, a kuruzslással szemben, és hogy
történészkonferenciákat szerveztünk akár megosztó témákban is.
Mostani programunk is mutatja, hogy mindezt folytatni szeretnénk.
Fel szeretném hívni a figyelmet Akadémiánk
megújult honlapjára is, melyet izgalmas tudományos beszámolók,
interjúk tesznek érdekessé. Érdemes rendszeresen olvasni!
Tisztelt Közgyűlés!
Az Akadémia fontos szerepe az is, hogy a nemzet tanácsadója legyen
tudományos kérdésekben. Ezt a feladatot több módon, több szinten
kell ellátnunk. Véleményünket kérték számos olyan kérdésben,
amelyben tudományos igénnyel és alapossággal tudtunk válaszokat
adni. Példaként említem a Belügyminiszter úr kérésére készült
jelentésünket a migrációról. Aktívan veszünk részt a Köznevelési
Kerekasztal munkájában is, annak a meggyőződésünknek megfelelően,
hogy gyermekeink és unokáink oktatásának javítására semmilyen
lehetőséget nem szabad kihagynunk.
Akadémiánk tagjai, testületei, osztályai és
bizottságai sokszor fogalmaztak meg markáns véleményt akkor is, ha
erre nem érkezett hivatalos felkérés. Ezzel egyetértek és támogatom
is. Természetesen e vélemények nem tekinthetők az Akadémia hivatalos
állásfoglalásának, de ha nem önös személyi érdekek, hanem tudományos
értékek és igényesség vezérli a megszólalókat, akkor közzétételük
számíthat az akadémiai közösség támogatására – akkor is, ha
ellentmondó vélemények is vannak. Tudomásul vesszük, hogy a tudomány
szempontjai mellett vannak politikai, társadalmi, gazdasági érdekek
is a döntéshozók előtt, de a tudományos érvek meg kell hogy
jelenjenek.
Tisztelt Közgyűlés!
Kanyarodjunk vissza szűkebb környezetünkhöz, az akadémiai
kutatóközpontokhoz és intézetekhez. A kutatások színvonala, majd az
eredmények hazai és nemzetközi elfogadottsága nagymértékben függ
attól, hogy azt milyen infrastruktúra segítségével értük el. A
korábbi években jelentősen javult kutatóhelyeink műszerezettségének
színvonala, több milliárd forintot fordítottunk a műszerpark
korszerűsítésére. Most már az is feladatunk, hogy a korszerűbb
eszközök hatékony működtetéséhez biztosítsuk az üzemeltetési
feltételeket és erőforrásokat.
Folytatnunk kell a beruházási és építési munkát is,
hogy biztosíthassuk kutatóink és korszerű műszereik 21. századi
elhelyezését. Voltak, akik megkérdőjelezték az úgynevezett „Q2”
beruházás szükségességét. Azt hiszem, hogy ma már nehezen lenne
indokolható egy korszerűtlen épületekből álló kémiai kutatóközpont
fenntartása a Rózsadomb tetején.
Ugyanígy fontosnak tartom, hogy a humán tudományok
művelői számára szintén biztosítani tudjuk a mai elvárásoknak
megfelelő színvonalú környezetet. Természetesen értem sok kollégánk
érzelmi kötődését kutatóhelyeikhez, a műemlék jellegű épületekhez.
Ugyanakkor a mi feladatunk és kötelességünk az, hogy ne az érzelmek
és személyes igények, hanem a tudományhoz méltó, racionális érvek
alapján hozzunk döntéseket. Ez év végére felépül a Humán Kutatóház,
ahol új lehetőségek nyílnak meg a rendkívül fontos közös kutatások
számára. Ugyancsak folytatjuk a Kísérleti Orvostudományi
Kutatóintézet új épületének létrehozását, a Szegedi Biológiai
Központ és a Nyelvtudományi Intézet felújítását. Nyugvópontra jutott
Zenetudományi Intézetünk helyzete is: maradnak az Erdődy-palotában,
és remélem, megnyílik a lehetősége annak is, hogy a Bartók
Archívummal kapcsolatos, még függőben lévő kérdések megoldódjanak.
Nagy feladat lesz a jövőben a már említett, 150
éves Székházunk teljes körű rekonstrukciója. Ez olyan léptékű
feladat és beruházás, amelynek előkészítése a főtitkárhelyettes
asszony vezetésével már megkezdődött, de kivitelezése csak célzottan
erre fordítható, újabb kormányzati forrásból, talán a következő
években valósítható meg. Örömmel jelentem, hogy Miniszterelnök úrtól
ígéretet kaptam arra, hogy ezek a források rendelkezésünkre fognak
állni.
Tisztelt Közgyűlés!
Két kényes, de e fórum előtt sem elhallgatható kérdést hagytam
beszámolóm végére. Az első a Lukács Archívum, melyről sok alaptalan
megnyilvánulással találkoztam a sajtóban és hozzám intézett
levelekben. Magam racionális gondolkodású matematikusként,
ragaszkodnék a tényekhez. Ezek a következők:
Lukács György akadémikus, az 1971. június 30-án
kelt végrendeletében úgy rendelkezett, hogy „Könyvtáramat a Magyar
Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének hagyományozom azzal, hogy
az Intézet önálló gyűjteményként külön kezelje”, továbbá „A
kézirataimat a Magyar Tudományos Akadémiának hagyományozom megőrzés
végett”.
Az Akadémia meg kíván felelni a végrendeletnek,
ezért a teljes Lukács-könyvtárat a Filozófiai Intézet kezelésébe
adja, ahol az elkülönítve, de méltó és az olvasók számára elérhető
módon kerül megőrzésre. A kéziratokat pedig – közel négy évtized
mulasztását helyrehozva – katalogizálja, digitalizálja, szükség
esetén restaurálja, majd ugyancsak átadja a Filozófiai Intézetnek.
Az Akadémia azt is vállalja, hogy nem csak az eredeti
Lukács-hagyatékot őrzi meg, hanem az Archívummal kapcsolatosan azóta
keletkezett valamennyi kiadványt, könyvet, kéziratot is, megőrizve
az Archívum teljességét, egységét, jobban biztosítva a szakmai
szabályoknak megfelelő, teljes körű kutathatóságát.
Az Akadémia nem tart fenn emlékhelyeket, így nincs
emlékhelye például Szentágothai Jánosnak, Erdős Pálnak vagy
Szent-Györgyi Albertnek sem. Ugyanakkor felajánljuk, hogy ha a
Lukács Alapítvány vagy más szervezet emlékhelyként vagy
kiállításként fenn kívánja tartani Lukács György Belgrád rakparti,
önkormányzati tulajdonban lévő, az Akadémia által bérelt lakását,
úgy ahhoz minden jogi és technikai segítséget megadunk.
A közelmúltban ezügyben számos levelet, kérést,
kérdést, üzenetet kaptam. Ezek közül csak egyet említenék meg:
mintegy 8000 aláírással érkezett elektronikus levélben azt kérték,
hogy „ne zárjuk be a Lukács Archívumot”. A fentiek alapján kérem a
levélírókat, hogy 8001-iknek engem is soroljanak az aláírók közé.
A második, a sajtóban szintén nagy nyilvánosságot
kapott ügy Hóman Bálint kizárásának, illetve akadémiai
rehabilitációjának kérdése. A közelmúltban Varga István orosházi
ügyvéd pert indított az Akadémia ellen, aki a történész 1945 évi
kizárásának jogszerűségét vitatja. Úgy gondolom, hogy a többségükben
konzervatív tudósok döntése – akik a Horthy-rendszer évtizedeiben
lettek akadémikusok – nem említhető egy lapon azokkal a
kizárásokkal, amelyek a kommunista hatalomátvétel után, 1949-ben
történtek. Fontos szempont az is, hogy a kizárásra majdnem egy évvel
az 1946-os népbírósági ítélet meghozatala előtt került sor, így
annak az ítéletnek nemrégen történt hatályon kívül helyezése nincs
összefüggésben a kizárással. Nem látok okot arra, hogy Hóman
kortársainak döntését megkérdőjelezzem. A bíróság természetesen
dönthet úgy, hogy hetvenegy éve formai hiba történt (bár jogászaink
szerint nem történt ilyen hiba). Személyes véleményem, hogy Hóman
Bálint kiváló tudós volt, azonban politikusként,
tudománypolitikusként vállalhatatlan, erkölcsileg elfogadhatatlan
eszméket képviselt.
Tisztelt Közgyűlés!
Másfél évszázados Székházunkban sok műtárgy és műkincs emlékeztet a
19. század kiemelkedő magyar államférfijára, Deák Ferencre. Most
befejezésül hadd emlékezzek rá pontosan 175 éve elmondott szavaival:
„…Ha nemzetünknek hibája eddigelé az vala, hogy
lelkesedésben bővelkedett, de a cselekvés órájában nélkülözte a
hideg megfontolást, nélkülözte a csüggedhetetlen fáradozást, mely
nélkül pedig sikert érni nem lehet, itt az idő e fogyatkozásból
kitisztulni. S e komoly megfontolás egyik legszükségesebb
szövetségese a türelem egymás személye, egymás vélekedése iránt,
mely ismét csak úgy létezhet, ha kerüljük a gyanusítgatást, mint a
mely – akár az egyik, akár a másik féltől ered – a legundokabb, a
legocsmányabb vétek, melyet valaki a haza ellen elkövethet. Kerülje
ezt egy rész ugy mint a másik; legyünk gyanú nélkül egymás iránt…”
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
|