Corvina Augusta –
hatalmi reprezentációra ítélve

Az Országos Széchényi Könyvtár Supplementum Corvinianum sorozata a Corvina-könyvtár fennmaradt darabjainak újrakatalogizálását tűzte ki feladatául. A sorozat III. kötete, a Corvina Augusta, a wolfenbütteli Herzog August Bibliothekben őrzött corvinák katalógusa és tanulmánykötet is egyben. Az újrakatalogizálást a modern kodikológia mint komplex tudomány elvárásai teszik szükségessé, illetve az az évszázadok óta folyamatosan meglévő igény, hogy minél pontosabb képet kapjunk Mátyás király könyvtáráról, környezetéről, hatalmi reprezentációjáról, és minél pontosabban definiálhassuk a corvina fogalmát.

Kötetünk bemutatásához közelítsünk a múltban létrejött és igencsak összetett tárgy, a Corvin-kódex felől! Nemcsak szöveg, nemcsak kézirat, nemcsak kötet, nemcsak egy régi, híres könyvtár fennmaradt példánya, hanem a múltnak olyan darabkája, amelynek minden eleme információkat hordoz. Mivel nemcsak a szöveg bírt jelentőséggel, hanem a kódex kötése és díszítőelemei is, a legtöbb eredmény akkor remélhető, ha mindezeket együtt, interdiszciplináris eszközökkel vizsgáljuk.

Mátyás király könyvtárának fennmaradt darabjai nem ismeretlenek, eddigi legteljesebb katalógusukat Csapodi Csaba állította össze 1973-ban (Csapodi Csaba: The Corvinian Library. History and Stock.). Annak is csekély a valószínűsége, hogy a szétszóródott könyvtár eddig ismeretlen darabjai kerülnek még elő. Miért szükséges akkor a corvinák újbóli vizsgálata és rekatalogizálása? Erre a kérdésre akkor adhatjuk a legpontosabb választ, ha belepillantunk abba a folyamatba, amelynek során a corvinák kutatása eddig zajlott, szemügyre vesszük módszereit és céljait. A corvinák következetes feltárásának körülbelül kétszáz éves múltja van. Csontosi János, Rómer Flóris, Hoffmann Edith és mások, vagy a 20. század hetvenes éveiben Csapodi Csaba és Csapodiné Gárdonyi Klára áldozatos munkájának eredményeképp összeállt a fennmaradt corvinák listája. A corvinakutatás ezen sok évtizednyi szakaszát alapkutatásnak tekinthetjük, a kutatások első szakaszának, amelyben a hangsúly azon volt, hogy mit tartalmazott Mátyás király könyvtára. Az itt szerzett tapasztalatok, eredmények, illetve a kodikológia tudományágának fejlődése hívta életre a corvinakutatás jelenleg is zajló, második szakaszát, amely a több szempontú, a modern kodikológia módszereit alkalmazó kutatásra helyezi a hangsúlyt. A komplex vizsgálat kiterjed a megrendelői elvárásokra, illuminációk és szöveg kapcsolatára, a corvinák utóéletére, provenienciájuk minden részletére és sorsukra egészen a jelenkorral bezárva.

Mátyás halála után könyvtára fokozatos hanyatlásnak indult. A Budán őrzött, európai viszonylatban is különleges értékű gyűjtemény elkezdett szétzilálódni, a legkülönfélébb módokon kerültek ki belőle corvinák, amelyek egy része ma Európa különböző könyvtáraiban lelhető fel. A Supplementum Corvinianum sorozat fő rendezőelve a jelenlegi őrzőkönyvtárak szerinti csoportosítás. Ez az elv különösen szerencsésnek bizonyul a wolfenbütteli Herzog August Bibliothekben őrzött kódexcsoport esetében: jól körülhatárolható a könyvtárba kerülésük időszaka, amely az 1618 és 1627 közötti évekre tehető, illetve 1654–1655-re a Regiomontanus-kódex esetében. A kötet célja nem az, hogy bebizonyítsa, a wolfenbütteli corvinaegyüttes „Corvina-könyvtár kicsiben”, mégis vonhatóak le belőlük tanulságok a nagy egészre nézve.

A kilenc darabból álló kódexcsoport egy kivétellel egy-egy korabeli szerző Mátyásnak adott ajándéka:

1. Bartolomeo Fonzio munkái

2. Marsilio Ficino leveleinek nyolc könyve

3. Johannes Tolhopff Stellarium című csillagászati műve

4. Alexander Cortesius Mátyást dicsőítő műve

5. Marsilio Ficino leveleinek 3. és 4. könyve, valamint Ficino Synesius-fordításai

6. Marsilio Ficino Priscianus-fordítása

7. Marsilio Ficino leveleinek 3. és 4. könyve

8. az úgynevezett Beatrix-psalterium

9. Johannes Regiomontanus csillagászati műve

Zsupán Edina, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa készítette el az első nyolc corvina katalógusleírását, a kilencedik, a Regiomontanus-kódex leírása Regina Cermann, az Osztrák Tudományos Akadémia Középkorkutató Intézete kutatójának munkája. Ez a „corvina” abból a szempontból érdemel külön figyelmet, hogy eredetileg nem Mátyás számára készítették. A benne található ajánlólevél Vitéz Jánoshoz szól. A problematikusnak nevezett corvina kapcsán felmerül a corvina kifejezés egzakt meghatározásának igénye.

A kötet kísérőtanulmányai, amelyek a felsorolt corvinák komplex vizsgálatához járulnak hozzá, egy nemzetközi kutatógárda tagjainak tollából kerültek

ki. Christian Heitzmann, a wolfenbütteli Herzog August Bibliothek kézirat- és régi nyomtatványok tárának vezetője a corvinák provenienciájával kapcsolatban közöl újabb adatokat.

Alessandro Daneloni, az Università di Verona filológiai tanszékének egykori munkatársa, Bartolomeo Fonzio és Mátyás király kapcsolatait tárja fel. A firenzei humanista 1488–1489-ben Magyarországon tartózkodott, közreműködött a Corvina-könyvtár gyarapításában, a műveit tartalmazó corvina szövegét saját kezűleg másolta.

Valery Rees, a londoni School of Economic Science neves kutatója a wolfenbütteli corvinaállomány négy, Marsilio Ficino firenzei platonista filozófus műveit tartalmazó kódexét vizsgálja, feltárva keletkezésük sorrendjét, létrejöttük körülményeit.

Zsupán Edina két tanulmánnyal is hozzájárul a kötethez. Az elsőben a Wolfenbüttelben őrzött, különleges kivitelezésű díszkódex, az úgynevezett Beatrix-psaltérium kutatás- és keletkezéstörténetét mutatja be, párhuzamba állítva egy kódex előállításának munkafázisaival. A kódexhez tartozó zágrábi típusú kalendárium és a magyar szenteket felsorakoztató litánia jelenléte valószínűsíti, hogy a megrendelő a magyar királyi udvar lehetett.

Másik tanulmányában Zsupán Edina a corvinák Herzog August hatalmi reprezentációjában betöltött szerepét elemzi, korabeli források felhasználásával. Herzog August 1635-ben, oldalági sarjként örökölte a braunschweig-lüneburgi hercegi címet. A hercegség központjába, Wolfenbüttelbe 1643-ban költözött be. Udvari reprezentációjában fontos szerepet kapott a könyvtára, amely sértetlenül fennmaradva ma is a wolfenbütteli Herzog August Bibliothek központi magját jelenti. A legújabb kutatásoknak köszönhetően világossá vált, hogy a birtokába került corvinák kiemelt helyet kaptak könyvtárán belül, s amelyek egykor Mátyás, később Herzog August hatalmi reprezentációjának váltak eszközeivé.

Mátyás udvarában fontos szerepet töltött be a csillagászat, corvinái között több csillagászati tárgyú kötet is helyet kapott. A wolfenbütteli ún. Tolhopff-corvina Johannes Tolhopff, 1480–1481 között Mátyás udvari csillagászának Stellarium című művét és a hozzá kapcsolódó táblázatokat, magyarázatokat tartalmazza. Maga a stellarium, más néven equatorium elterjedt, a ptolemaioszi modellre alkalmazott csillagászati eszköz volt a középkor folyamán, amelynek segítségével a bolygók helyzetét lehetett meghatározni. Zsoldos Endre (csillagász, tudománytörténész, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa) tanulmánya az első részletes és szakavatott írás, amely a Tolhopff-corvina tartalmát, felhasználhatóságát, párhuzamát és forrásait elemzi.

Hogy minél teljesebb legyen a Tolhopff-corvináról szerezhető tudásunk, Mikó Árpád (művészettörténész, az MTA BTK Művészettörténeti Intézetének tudományos főmunkatársa) a corvina illuminációjának részletes elemzésével és párhuzamainak feltárásával a budai könyvfestőműhely stílusirányzatairól, miniátorairól és feladataikról ad átfogó képet.

Mátyás király könyvtárának széthullása óta századról századra változott a corvinák száma és a corvina kifejezés meghatározása. Hogy mit értettek rajta, mely kódexek tartoztak ide, azt a tudományos szempontok mellett sokszor a mindenkori hatalmi célok befolyásolták. A corvinák ugyanis nemcsak Mátyás és Herzog August esetében voltak a hatalmi reprezentáció kellékei, hanem szerepet játszottak többek között az olasz-magyar kulturális kapcsolatok vagy akár a török-magyar viszony 19–20. századi diplomáciai eseményeiben is (vö. Mikó Árpád: A Corvina-könyvtár történetei, 2002). A corvinák iránti fokozott érdeklődés hagyománya mind a mai napig tart Magyarországon és Európában is. A hagyomány ápolásának és életben tartásának elengedhetetlen feltétele a legalaposabb, legmodernebb szakmai ismeret, melynek egyik bizonyítéka a Corvina Augusta-kötet. (Corvina Augusta. Die Handschriften des Königs Matthias Corvinus in der Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel, hrsg. von Edina Zsupán unter Mitarbeit von Christian Heitzmann. [Supplementum Corvinianum III] Budapest: Bibliotheca Nationalis Hungariae, 2014)

Bíró Csilla

PhD, Országos Széchényi Könyvtár
Régi Nyomtatványok Tára
 

HIVATKOZÁSOK

Csapodi Csaba (1973): The Corvinian Library. History and Stock. Budapest: Akadémiai Kiadó

Mikó Árpád (2002): A Corvina-könyvtár történetei. In: Karsay Orsolya (szerk.): Uralkodók és corvinák. Az Országos Széchényi Könyvtár jubileumi kiállítása alapításának 200. évfordulóján, 2002. május 16 – augusztus 20. Budapest: Bibliotheca Nationalis Hungariae, 123–138.