A társadalmi tényezők növekvő szerepe napjaink tudományos életében elvitathatatlan. Hiszen bármely kutatási pályázat egyik kötelező része a tervezett kutatások társadalmi hasznosságának, a társadalom fejlődésére, jólétére, biztonságára stb. kifejtett várható hatásainak a bemutatása. De nemcsak a várható hatásokat, hanem a kutatások tartalmát tekintve is felértékelődtek a társadalmi szempontok. Erre legjobb példa talán a fenntartható fejlődés eszméjének világméretű térhódítása az 1980-as évektől, amely mára a tervezési-fejlesztési gyakorlat alapvető paradigmájává vált, s amely a korábbi egyoldalú gazdaságcentrikus szemlélettel szemben a fejlődés (ami immár már nem csak növekedés) lehetséges útjainak megfogalmazásában a környezeti és a társadalmi problémák felismerését és kezelését a gazdasági szempontokkal egy szintre emelte. Ma már a biodiverzitás mellett ott szerepel a társadalmi diverzitás kutatása is a tudományos érdeklődés célkeresztjében, s nemcsak a kihaló fajok kérdése foglalkoztatja az emberiséget, de az eltűnő etnikumok vagy kultúrák sorsa is.

A másik évtizedes trend a tér szerepe és a térrel foglalkozó tudományok, így a földrajz fokozatos felértékelődése. Ez látszólag ellentmondásban van korunk globalizációs folyamatával, amelyben a tér és idő folyamatosan „zsugorodik”. Ebből sokan arra a téves következtetésre jutnak, hogy szerepük, hatásuk meg is szűnik. Az Európát és benne hazánkat napjainkban érintő globális migrációs válság első ránézésre menekültügyi kérdés, de legalább annyira egy globalizációval mélyen átitatott földrajzi-mobilitási kihívás is. De a klímaváltozás hatásai is, jóllehet „globálisak”, az egyes földrajzi régiókban nagyon eltérő módon érvényesülnek, amelyekről nem árt idejében tudni. A térben zajló folyamatok, legyenek azok a vándorlásból, a jövedelmi különbségekből, vagy a vízkészletek térbeli egyenlőtlenségeiből fakadó kihívások, ugyanannak a diszciplínának, a földrajznak jelentenek egyre bővülő kutatási muníciót.

S ha a két fenti szempontot (társadalom és tér) összerakjuk, akkor eljutunk korunk egyik érdekes, dinamikusan változó tudományterületéhez: a társadalomföldrajzhoz. A klasszikus földrajz-tudomány társadalmi kérdésekkel foglalkozó része az elmúlt évtizedekben problémaorientáltságában, elméleti alapokban és alkalmazott módszereit tekintve egyaránt jelentősen átalakult, megújult. A korábbi leíró, ország-város típusú információkat és tudást felhalmozó tudomány mára a múlté. Az internet korában persze ez nem is annyira meglepő. Megszaporodtak azonban azok a kutatási témák, amelyek magáról az emberről, annak környezetéről szólnak, legyen az a szegények és gazdagok térbeli elkülönülése, a civilizációk közötti mikro- és makroléptékű feszültségek vagy a környezeti igazságosság új kihívásai. Jelen válogatás is ezt a sokszínűséget igyekszik demonstrálni, természetesen a teljesség igénye nélkül.

A globalizáció egyik nagy kihívása, hogy az országok és régióik fejlettségében (mérjük azt bárhogyan is) a korábban kialakult területi különbségek – kevés kivételtől eltekintve – egyre mélyülnek. Ezen még a fejlett európai államok tudatos beavatkozása sem sokat segített, amely célul tűzte ki a fejlett és elmaradott térségek közötti nivellálást. Benedek József és Kocziszky György

tanulmányában a területi polarizáció és konvergencia kérdésével foglalkozik a visegrádi országok példáján. Az elemzés többdimenziós, matematikai-statisztikai módszertana követi a korábban az Európai Unió magterületeire végzett hasonló vizsgálatokat, és a társadalomföldrajz oldaláról értékes üzenetet tartalmaz a területi politika formálóinak. Ahhoz, hogy tisztában legyünk szűkebb földrajzi régiónk adottságaival, múltjával és jövőbeni lehetőségeivel, adatokra és az azokat vizuálisan megjelenítő térképekre van szükségünk. Ebben gyökerezik a földrajz és a térképtudomány hagyományosan szoros szimbiózisa. A honismeret és a hazánkról alkotott kép szempontjából fontos szerep hárul az atlasz-kartográfiára. Kocsis Károly és Nemerkényi Zsombor írásukban a most folyó Magyarország Nemzeti Atlasza (MNA) projektről tudósítanak. A Nemzeti Atlasz politikai pártállás nélkül valóban nemzeti ügy, és csak bizakodni lehet, hogy ezt a magyar geográfus-társadalom mellett a politika is így gondolja.

A földrajz egyik nagy erénye a két lábon állás. Egyszerre merít a természettudományok (természetföldrajz) és a társadalomtudományok (társadalomföldrajz) tudáskészletéből és módszertanából. A két részdiszciplína művelői között szoros az intézményi és személyes kapcsolat, ugyanakkor a közös kutatási témák terén már nem ilyen rózsás a helyzet. Ebből a szempontból Csorba Péter és Csatári Bálint, vagyis egy természetföldrajzos és egy társadalomföldrajzos kutató közös tanulmánya több mint üdvözlendő. Írásukban a tájban gyökerező identitás finom rezdüléseit, társadalmi hatásait és tudatos fejlesztési lehetőségeit mutatják be. Az éghajlatváltozás, illetve annak szerteágazó környezeti-társadalmi hatásai korunk talán leggyakrabban vitatott kérdései közé tartoznak. Jankó Ferenc írásában az éghajlatváltozással kapcsolatos tudományos és populáris diskurzus sokszínűségére, a vitában részt vevők motivációira, s a tudomány – benne a társadalomföldrajz – képviselőinek a felelősségére hívja fel a figyelmet, amit a klímaváltozással kapcsolatos új tudományos eredmények döntéshozók felé történő közvetítésében játszanak. A tanulmányok sorát két Magyarországgal kapcsolatos írás zárja. Magam a hazai urbanizáció jelenkori kihívásait foglalom össze, Pál Viktor pedig a magyar társadalom egészségi állapotában megfigyelhető főbb területi különbségeket, illetve ezek lehetséges okait ismerteti. A két tanulmány közös üzenete, hogy egy harmonikusan fejlődő társadalom elemi érdeke a területi különbségek csökkentése, a társadalom nagyobb csoportjai (települések, régiók) közötti kohézió erősítése.

A hat társadalomföldrajzi tanulmány kérdés-felvetését, módszereit és érvrendszerét tekintve nagymértékben eltér egymástól, közös bennük ugyanakkor a társadalom térbeliségén alapuló kritikai szemléletmód, valamint a tudományos eredmények reménybeli felhasználói, a politikai döntéshozók irányába megfogalmazott javaslatok.
 

Kulcsszavak: társadalomföldrajz, globalizáció, területi különbségek, nemzeti atlasz, táji identitás, klímaváltozás, urbanizáció, egészségföldrajz