|
Feltétlenül ide tartozik a Szegedi Biológiai
Központ létrehozása; az Országos Környezetvédelmi Tanács
alapítójaként (1996), elnökeként (1998–2005), majd
tanácsadójaként; az OTKA elnökeként; a Balatoni Környezetvédelmi
Kutatások Koordináló Tanácsának vezetőjeként (1976–1986); vagy a
Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer hazai és nemzetközi vitáinak
meggyőző érvekkel vitatkozó szakembereként végzett tevékenysége
is. Haláláig – s még betegágyából is aktív – tagja volt az MTA
Talajtani, Vízgazdálkodási és Növénytermesztési Bizottságának és
az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottságának. A programokban
elért, nagy nemzetközi érdeklődést kiváltó eredményeket Láng
István és iskolájának munkatársai a világ sok országának
rendezvényein, különböző tudományos fórumain, így különböző
nemzetközi szervezetek, ENSZ, FAO, UNESCO, UNEP
világrendezvényein, s a szakterület kongresszusain és
szimpóziumain mutatták be, s számos nemzetközi folyóiratban
közölték.
Láng István jelentős szerepet vállalt a
felsőoktatásban és a különböző szintű tudományos
továbbképzésekben. 1993-tól a Gödöllői Szent István Egyetem
habilitált egyetemi tanára. Rendszeresen tartott előadásokat,
kurzusokat különböző egyetemeken, és vett aktívan részt azok
PhD-iskoláinak tudósképzésében. Ennek elismeréseképpen kapott
Doctor Honoris Causa díszdoktori címet az Állatorvostudományi
Egyetemen (1988), a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen (1995), a
Debreceni Egyetemen (2000) és a Nyugat-Magyarországi Egyetemen
(2005).
Empatikus személyisége, vonzó egyénisége,
kiváló nyelvtudása, sokoldalú tájékozottsága és
megkülönböztetett arányérzéke egy történelmi korszakban tették a
hazai és nemzetközi (egyebek mellett a kelet-nyugati és a
harmadik világgal folyó) tudományos együttműködések meghatározó
egyéniségévé. Tagja volt a Tudomány Nemzetközi Tanácsának
(ICSU). Alapítója volt számos nemzetközi intézménynek, így
egyebek között a laxenburgi IIASA-nak is. Legnagyobb személyes
és egyben nemzeti elismerést is jelentő megbízatása a Brundtland
Bizottságba történő kinevezése volt. Tagja volt a Szovjet
Mezőgazdasági Tudományos Akadémiának (1982), a Lengyel
Tudományos Akadémiának (1988), a Mongol Tudományos Akadémiának
(1990), a Román Mezőgazdasági és Erdészeti Tudományos
Akadémiának (2002), az Academia Oecologica-nak (1992), és az
Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának (1993).
Láng István életművének eredményességét
elismerések, díjak, kitüntetések sora jelzi. Még tételes
felsorolásuk is reménytelen vállalkozás lenne. Közülük
legjelentősebb a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
(1993), majd ugyanez a csillaggal (2004), és a Széchenyi-díj
(1996) volt. Ő személyesen egyetemi kitüntetéseit, valamint
Mohács város díszpolgári címét tartotta legtöbbre.
Személyes tulajdonságai közül mindenekelőtt
kivételes vezető kvalitásait lehet kiemelni. Minden társadalmi
réteggel megtalálta a hangot, a kétkezi munkástól az államfőkig
bezárólag. Ebben is segítette bámulatos nyelvérzéke és kitűnő
nyelvtudása. Jól, szépen, szabatosan, gazdag szókinccsel beszélt
és „míves” irodalmi szinten írt magyarul. Meggyőzően érvelt,
tárgyalt idegen nyelveken. Szuggesztív, tartalmas és élvezetes
előadásai, remek, tömör, tartalmas és közérthető dolgozatai
egy-egy irodalmi mesterműként is felfoghatók. Még egy vidéki
önképzőkör ismeretterjesztő előadására is nagyon alaposan
felkészült tematikailag, képileg, koreográfiailag egyaránt.
Önfegyelme, munkabírása, legendás precizitása példaértékű volt.
Sokat követelt, de soha nem többet, mint amennyit saját magától
is. Az elvégzett munkát mindig elismerte, és ezt munkatársaitól
is elvárta. Egész életét áthatotta a kompromisszumra törekvés,
de ez az igyekezet soha nem párosult elveinek és elképzeléseinek
feladásával, megalkuvással.
Láng István kivételes megfigyelő és
világszerte ismert aprólékosan precíz rendszerező képessége
három hobbijában is kifejeződött. Első közülük a
madármegfigyelés volt. Erre az egész világot behálózó külföldi
útjai során különleges lehetősége nyílt, amit – tudományos
szisztematikussággal – ki is használt. Számos kedvence volt.
Egyikük a bagoly, másik a túzok. De érdeklődéssel vizsgálta a
madárfajokat a sivatagi verébtől kezdve a cinkéig vagy
pingvinig. Másik szenvedélye a bélyeggyűjtés volt. 1989-től
2002-ig elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke volt a Magyar
Filatéliai Társaságnak. A harmadik pedig az olvasás és egy-egy
kedvenc szerzője (Arany János – úgy is mint az Akadémia egyik
hajdani főtitkára, Jókai Mór, Rejtő Jenő) műveinek analitikus
feldolgozása – környezeti témakörönként. A három hobbit remekül
kombinálta az olyan – osztatlan sikerű – feldolgozásokban, mint
Arany János költeményeinek madárvilága postabélyegeken; Jókai
Mór összes művének [!] madárvilága bélyegeken; Békakoncert:
hazai békafajok bélyegeken, hangszalagokon, hangszeres és énekes
imitációkban.
Láng István halálával pótolhatatlan veszteség
érte a tudományt, a tudományosságot, elsősorban a környezetügy
és agrárium területén. Elvesztésével egy korszak zárult le. Hisz
meghatározó személyisége volt annak a nagy generációnak, amelyik
nagyléptékű alkotó tevékenységén túl emberi és morális területen
is továbbvitte az ország boldogulását. Láng István eltávozott,
de emblematikus személyisége tovább él tanításaiban, műveiben,
példamutató szerénységében, precizitásában, következetességében.
Láng Istvánt pótolni nem tudjuk, legfeljebb arra törekedhetünk,
hogy gazdag (de általa még nem befejezettnek tekintett)
életművét szellemiségében folytatjuk tovább.
Jolánkai Márton
egyetemi tanár, intézetigazgató
Szent István Egyetem Növénytermesztési Intézet
Németh Tamás
az MTA rendes tagja
MTA Agrártudományok Osztályának elnöke
Várallyay György
az MTA rendes tagja, kutató professzor
emeritus
MTA Agrártudományi Kutatóközpont
Talajtani és Agrokémiai Intézet
|
