A föld- és éggömb –
az oktatás eszköze, a lakás dísze…
Magyarországon az Országos Széchényi Könyvtár vállalkozott első
alkalommal arra, hogy a magyar nyelvű föld- és éggömbökből önálló
kiállítást rendezzen. A Nyomtatott magyar föld- és éggömbök a
kezdetektől napjainkig gyűjteményes kiállítás 2010. október 2-től
2011. március 31-ig volt megtekinthető.
A kiállítás kurátorának, a forrásértékű, szép
kiállítású kötet szerzőjének, dr. Plihál Katalinnak érdeme, hogy –
magyarországi és osztrák egyházi és világi közgyűjteményekben
fellelhető anyagból kölcsönözve, és magángyűjtők önzetlen segítségét
igénybe véve (Császi Tamás, Korányi G. Tamás, Cseri József), akik
féltett kincseiket bocsátották rendelkezésre – nagyszerű anyag
tárult elénk a várbeli kiállításon, és most kiadványba szerkesztve
mutatja be a hazai nyomtatott glóbuszok készítésének másfél
évszázados történetét.
Az első fennmaradt földgömb abból az évből –
1492-ből – származik, amelyben Kolumbusz felfedezte Amerikát. A
kéziratos glóbusz egy nürnbergi városatya és kereskedő fiának,
Martin Behaimnak a munkája. Az 51 cm átmérőjű „földalma” napjainkban
a nürnbergi Német Nemzeti Múzeum gyűjteményét gazdagítja.
Az első nyomtatott 12 cm átmérőjű – fametszetes –
földgömböt pedig Martin Waldseemüller készítette 1507-ben. A gömb
szegmenseinek térképi képe, amelyen először szerepelt az America
név, az ugyanabban az évben Strasbourgban megjelent, 12 lapból álló,
nagy formátumú világtérképnek, az Universalis Cosmographiának
egyszerűsített tartalmú kicsinyített nyomata. (Az eredeti nyomatok a
Minneapolisi Egyetem könyvtárában találhatók.)
A reneszánsz fellendülés Magyarországon a
glóbuszkészítésben is éreztette hatását. Mátyás király részére Hans
Dorn domonkos szerzetes 1480 körül éggömböt készített. A sárgarézbe
gravírozott csillaggömb napjainkban a krakkói Jagelló Egyetem
gyűjteményében látható.
A 16–17. században, a reneszánszt követő barokk
korban a földgömb a főúri udvarok kedvelt játékszere, díszes
érdekessége lett.
A 18. század elejére a földgömb megújhodott, mert
a pedagógia tudománya felismerte benne a szemléltetőeszközt. A
glóbuszokban az iskolák az oktatás segítségét látták, és egyre
nagyobb számban igényelték. Pest városa például 1757-ben a piarista
gimnázium számára 48 guldenért két Doppelmayer-féle földgömböt
vásárolt. Az első magyar iskolai földgömböt Szablik István piarista
tanár készítette 1784-ben. A debreceni református főiskolán a
togátus diákok 1791-ben a földrajz oktatását segítő, 100 cm kerületű
földgömböt szerkesztettek. A kéziratos glóbusz ma a kollégium
múzeumában látható.
A 19. század fordulóján már sok különféle glóbusz
volt az iskolákban. A tanárok maguk készítettek kéziratos
földgömböket, mert az 1777-es Ratio Educationis már előírta a
földgömbök iskolákban való alkalmazását.
1840-ben Nagy Károly, ez a külföldön tanult és a
világot bejárt matematikus és gazdasági szakértő, egy 12 coll
átmérőjű (kb. 32 cm) mintagömböt készített Josef Jüttner osztrák
ezredes kétlábnyi átmérőjű tekéje után, angol és francia térképek
segítségével. Ez az első nyomtatott földgömbünk.
A földgömböket Bécsben sokszorosították a magyar
iskolák számára. Majd még ugyanebben az évben egy hasonló nagyságú
éggömböt is szerkesztett, amelyen 1600 csillagot tüntetett fel. A
Magyar Tudományos Akadémia javaslatára a föld- és éggömböt magyar
nyelvű felirattal látta el. A földgömb felirata az Első magyar
földteke, a legújabb kútfők után volt.
A Hírnök 1840. évi 77. száma örömmel adta hírül a
magyar közönségnek, hogy az első magyar földtekék elkészültek, és
hogy Batthyány Kázmér gróf bőkezűségéből minden olyan iskola
ajándékul kapja azt, amelyben a földiratot nagyobb terjedelemben
tanítják. Fel is sorolta 83. számában ezeket az iskolákat, és bizony
nem volt ez több negyvennégynél.
Az éggömböt Batthyány rendelésére a párizsi
Charles Dien készítette, aki magát a gömb feliratában magyarosan
Dien Károlynak nevezte. A földgömbök felhasználásához Vállas Antal,
korának tehetséges, hányatott életű csillagásza gyakorlati
utasításokat írt. Az égi és földtekék használata című nagyszerű
munka később matematikai és földrajzi alapanyaggá vált.
Az abszolutizmus idején cseh, osztrák és német
glóbuszok kerültek a magyar oktatási intézményekbe. Ez a helyzet az
1867. évi kiegyezést követően sem változott, mert magyar
földgömböket sorozatban senki sem állított elő. A kiegyezés után a
magyar iskoláknak a prágai Felk cég százával szállított magyarított
föld- és éggömböket. A külföldi gömbök magyar felirattal való
ellátásáról Gönczy Pál, az Oktatásügyi Minisztérium államtitkára
gondoskodott. A földgömbök két típusban, három különböző nagyságban,
8, 12 és 18 col (21, 31,6 és 47,4 cm) átmérővel kerültek forgalomba.
A gömbök tartozéka volt egy fokbeosztásos meridián kör és horizonti
kör naptárral. A drágább, teljes felszerelésű, három falábon álló
glóbusz lábai közé kompasz volt erősítve.
Gönczynek kortársa volt Hunfalvy János, a pesti
egyetem földrajzprofesszora. Hunfalvy az 1860-as évek végén külföldi
példák és adatok alapján tervezett egy 24 cm átmérőjű glóbuszt. A
gömb címe: A Föld a legújabb felfedezésekkel, magyarította Hunfalvy
János bizonyítja, hogy munkája lényegében átdolgozás volt. A gömböt
a már jól bevált Felk cég kivitelezte. Mind Gönczy, mind Hunfalvy
földgömbjei – egyetlen kivétellel – csak egy kiadásban láttak
napvilágot.
A forgalomba hozott glóbuszok elfogytak,
elhasználódtak, de pótlásukról senki sem gondoskodott. Ebben
közrejátszott, hogy Gönczy magyarított gömbjeit komoly kritika
fogadta. A földgömbök sorsa végleg megpecsételődött, amikor egy
1908-ban kiadott közoktatásügyi rendelet fogyatékos és avult
tartalmuk, valamint a magyar közjogba ütköző hibáik miatt a magyar
iskolákból a még meglevő darabokat kitiltotta.
Kogutowicz Manó mögött már elismerésre méltó
térképészeti munkásság állott, amikor 1896-ban glóbuszok gyártásába
fogott. (Az egykori katonatiszt |