Absztrakt

A társadalmi-gazdasági különbségekből és egyenlőtlenségekből fakadó, bizonyos szintű és formájú társadalmi konfliktusok mélyen átszövik mindennapi életünket. Formájukban, megnyilvánulá-sukban és hatásaikban szoros összefüggést mutat(hat)nak a társadalmi jól-léttel (illetve annak hiányával) is. Egy jelenleg futó kutatási programban a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek társadalmi életre gyakorolt hatásai közül az ezekből fakadó konfliktusokra fókuszálunk, és egy nagymintás (N = 2031 fő), országos, reprezentatív kérdőíves felmérés segítségével vizsgáljuk a kérdést öt konfliktusdimenzióban. Tanulmányunkban arra teszünk kísérletet, hogy áttekintsük a konfliktuselmélet és az ilyen orientációjú társadalomtudományi szemléletmódok kapcsán megfigyelhető újabb fejleményeket a nemzetközi szakirodalom alapján, illetve tisztázzunk néhány definíciós, osztályozó és összefüggés-alapú kérdést. A legfontosabb következtetés metaelméleti szinten talán úgy írható le, hogy a konfliktuselmélet mint szociológiai irányzat ugyan veszített jelentőségéből, nem igazán tekinthető életképes önálló irányzatnak, viszont a társadalmi konfliktusok problémarendszere egyre jobban foglalkoztatja a tudományos közvéleményt. A konfliktusok átszövik társas életünk minden szegmensét, folyamatát és mechanizmusát, alapvető összefüggéseket mutatnak a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekkel és a jól-lét dimenzióival. Amennyiben empirikusan megragadhatóvá szeretnénk tenni a kérdéskört, követni kell ezt a beolvadási, felolvadási folyamatot és a társas viszonyok különböző formáiban kell rákérdeznünk a konfliktusok jelenlétére és hatására. Ez viszont egy összetett tipológiát igényel. Tanulmányunkban ehhez kapcsolódóan is áttekintettük a lehetséges elméleti megoldásokat, és javaslatot tettünk egyfajta új osztályozási megoldásra.

Bevezetés

A társadalmi-gazdasági különbségekből és egyenlőtlenségekből fakadó, bizonyos szintű és formájú társadalmi konfliktusok mélyen átszövik mindennapi életünket. Formájukban, megnyilvánulásukban és hatásaikban szoros összefüggést mutat(hat)nak a társadalmi jól-léttel (illetve annak hiányával) is. Ennek ellenére, a kérdéskör elméleti és empirikus munkára is épülő alaposabb feltárása nem tekinthető egy szisztematikus, koherens kutatási programnak, sem hazai, sem a nemzetközi szociológiai életben.

Ez legalább három alapvető problémából fakad. Egyrészt, a társadalmi konfliktus fogalmának tisztázatlansága, képlékenysége, eltérő értelmezése nehezíti a munkát. Másrészt a konfliktuselmélet mint alapvető szociológiai és társadalomtudományi paradigma az elmúlt három évtizedben jelentősen veszített kutatást indukáló és vezérlő funkciójából. Illetve új, mozaikszerű, posztmodern elméletek formájában rengeteg irányba kinyújtotta az elméleti „csápjait”, további nehézségeket okozva ezzel az empirikus kutatások szintjén. Harmadrészt, meglepően kevés kvantitatív kutatás foglalkozik a társadalmi konfliktusok különböző formáival, jellemzőivel és hatásaival az egyén, a háztartás vagy a közösség szintjén.

Mivel egy jelenleg futó kutatási programban a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek társadalmi életre gyakorolt hatásai közül az ezekből fakadó konfliktusokra fókuszálunk, és egy nagymintás (N = 2031 fő), országos, reprezentatív kérdőíves felmérés segítségével vizsgáljuk a kérdést öt konfliktusdimenzióban (demográfiai, magánéleti-társas, területi-lakóhelyi, munkaerőpiaci-jövedelmi, hatalmi-intézményi konfliktusok) az egyén, a csoport és a közösség egésze szintjén, így különösen fontos lépés a fenti elméleti problémák áttekintése. Ennek a folyamatnak a megalapozását jelenthetik a témakörben korábban publikált tanulmányaink (Csizmadia 2007; Csizmadia, 2009). Ezekben a munkákban, a teljesség hiányával ugyan, de áttekintettük a társadalmi konfliktus fogalmával kapcsolatos legfontosabb kérdéseket: a különböző fogalmi megközelítéseket (Boudon, 1998; Collins, 1974; Coser, 1956; Cseh-Szombathy, 1985; Turner, 1982), a szociológia konfliktuselméleti szemléletmódjának Ralph Dahrendorf (1959) által lefektetett alapelveit, a konfliktusok lehetséges formáit és típusait, a tipizálás alapelveit, illetve a társadalmi konfliktusok pozitív és negatív funkcióit. Jelen tanulmányban, ezekre a megállapításokra építve, az újabb fejleményeket, az elmúlt évtizedben kirajzolódó új konfliktusértelmezéseket, irányvonalat és kutatási eredményeket foglaljuk össze.

A konfliktuselméleti szemléletmód
néhány újabb sarokpontja

Az első probléma a fogalom és az elméleti keretrendszer roppan szerteágazó, összetett és gyakran ellentmondásos jellegéből fakad. Érdemes tehát azzal kezdeni a konceptuális megalapozást, hogy áttekintjük, miként tematizálja és helyezi el a mai társadalomelmélet a szemléletmódot metaelméleti szinten.

A konfliktuselméletet hagyományosan a funkcionalista és pozitivista elméleti hagyományokkal szembeni reakcióként megjelenő marxista és neomarxista elméletekkel szokták összekapcsolni. Ezzel szemben napjaik társadalomelméleti paradigmarendszerében már jóval összetettebb elméleti irányzatok egymásba kapcsolódó fogalmi, teoretikai hálózataként írható inkább le ez a perspektíva. Konfliktuselméleti alapon közelítenek a társadalmi kérdésekhez a kritikai elmélet, a feminista elmélet, a posztmodern elmélet, a posztstrukturalista elmélet, a posztkoloniális elmélet, a világrendszer-elmélet, a queer-elmélet és a faji-konfliktus megközelítés hívei is, csak hogy a nagyobb elméleti irányzatokat említsük.

Ebből fakad az a probléma is, hogy a konfliktuselméleti szemléletmód közös magjának tekinthető paradigmatikus alapvonalak a klasszikus időszak óta jelentősen szétzilálódtak, sokkal nehezebben fűzhetők össze egységes irányvonallá. Csak néhány olyan közös pont maradt meg, amely egyfajta szilárd alapként szolgálhat az ilyen fókuszú empirikus kutatások számára is. Alan Sears (2008, 34–36.) az alábbi előfeltevés-szintű közös elméleti sarokpontok kiemelt szerepére hívta fel a figyelmet egy tanulmányában:

• A társadalmak az egyenlőtlenség által kitermelt konfliktusok formájában ragadhatóak meg, és nem a rend, a konszenzus letéteményeseiként. A társadalmi egyenlőtlenségek szükségszerűen konfliktusokhoz vezetnek, így ez tekinthető a társadalmi szerveződés alapvető jellemzőjének a stabilitás és harmónia ellenében.

• Az egyenlőtlenségekből fakadó konfliktusok kizárólag a jelenlegi társadalmi viszonyok alapokig lemenő transzformációja révén oldhatók meg, tehát az új társadalmi viszonyok, interakciók csak konfliktusokon keresztül épülhetnek ki.

• A jelenleg hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok strukturális érdeke az uralkodó állapotokkal szembeni fellépés, ami így a társadalmi változás, átalakulás egyik lényegi hajtómotorja. Ebben az értelemben a jelenleg elnyomott, kizárt, hátrányos helyzetű csoportokat cselekvő ágensként kell kezelni, nem pedig a szimpátia, együttérzés passzív szubjektumaiként.

• Nem beszélhetünk valódi társadalmi konszenzusról. Valójában a domináns csoportok képesek koncepcióikat, érdekeiket, ideológiájukat, sőt diskurzusaikat is ráerőltetni és elfogadtatni a többséggel.

• Egy elmélet nem pusztán semleges magyarázó eszköz vagy a meglévő társadalmi berendezkedést fenntartó és legitimáló gondolatsor, hanem kritikai jellegű, az emberi potenciált kiteljesítő és a társadalmat átalakulásra (változásra) késztető aktív hatótényező is (Sears, 2008, 34–36.).

A kulcsszavak tehát az egyenlőtlenség, a konfliktus, a változás, új társadalmi relációk, a cselekvő ágens, konszenzusnak álcázott elnyomás, kritikai attitűd stb. Hasonló elméleti alapkoncepció jelenik meg Stephen K. Sanderson munkájában is (2007, 662.). Ő a konfliktuselmélet négy alapvető előfeltevését különbözteti meg:

• A konfliktus vagy a harc a társadalmi élet esszenciája, lényegi alkotóelem, mivel olyan egyének és csoportok között alakul ki, amelyeknek eltérő az érdekük, és/vagy szűkös erőforrásokért versengenek egymással.

• A versenynek és a konfliktusoknak nagyon sok válfaja figyelhető meg a mindennapi éltünkben. Elsődlegesen a hatalom és a gazdasági erőforrások a konfliktusok fő forrásai.

• A konfliktus tipikusan akkor jelentkezik, amikor néhány egyén vagy csoport befolyásolja és ellenőrzi a többit.

• A domináns csoportoknak megkülönböztetett befolyásuk van az erőforrások elosztására és az egész társadalom szerkezetének alakulására/alakítására (Sanderson, 2007, 662.).

A fenti közös alapnak tekinthető előfeltevések jól érzékeltetik a jelen kutatás során kirajzolódó kérdéskör mögötti alapvető összefüggésrendszert: a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek társadalmi konfliktusokat teremtenek, amelyek alapvetően befolyásolják a mindennapi társas interakciókat az egyén, a család, a közösség és nagyobb csoportok, intézmények szintjén is. Így az egyenlőtlenség és a társadalmi konfliktusok percepciójának, a velük kapcsolatos attitűdök vizsgálatának azért van fontos szerepe, mert ezen keresztül jobban megérthetők az éppen aktuális társadalmi viselkedési formák mögöttes tényezői is.

A konfliktuselmélet és a konfliktus-kérdéskör elméleti pozíciója

Az elmúlt két évtizedben a konfliktuselméleti szemléletmód feloldódása vagy más elméleti irányzatokba történő beépülése, beolvadása figyelhető meg. Néhány friss és meghatározó szociológiaelméleti alapmű áttekintésével az a célunk, hogy bemutassuk: a legfrissebb, mérvadó referenciaanyagok alapján miként tematizálódik a társadalmi konfliktusok kérdése a szakmai diskurzusok során.

A társadalomelmélet új kétkötetes enciklopédiájában (Ritzer, 2005) Jonathan H. Turner írta a konfliktuselméleti szócikket (Turner, 2005, 134–139.). Turner a konfliktuselmélet három fő klasszikus irányát különbözteti meg. Beszélhetünk neomarxista, neoweberiánus és történeti komparatív irányzatokról. Azonban ezek az irányzatok a hatvanas–hetvenes években élték a virágkorukat a funkcionalista paradigmával szemben megfogalmazott kritikai észrevételeikre építve. Álláspontja szerint, a konfliktuselmélet mára olyan mértékben része lett a társadalomelmélet fősodrának (mainstream-elmélet), hogy nincs szükség az elmélet megkülönböztető felcímkézésére. Ezt nevezhetnénk akár a beépülésből fakadó feloldódásnak is. Gyakorlatilag a legtöbb elméleti irányzat központi magjának, kiindulópontjának tekinthető az az álláspont, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek alapvető szerepet kapnak a különböző erőforrások allokációjának megértése és elemzése során, illetve az ebből fakadó individuális, csoport, intézményi és közösségi-társadalmi feszültségek, konfliktusok kérdése is kikerülhetetlen részei a mai elméleteknek. Jól érzékelteti ezt az új pozíciót a szócikk hivatkozott szakirodalmának időintervalluma is, szinte kizárólag a hatvanas és hetvenes évekből származó irodalmakkal találkozhatunk. A fő kapcsolódási pontok szempontjából érdekes az enciklopédia témához köthető más szócikkeinek a listája is: globalizáció, történeti-összehasonlító elmélet, hatalom, forradalom, társadalmi osztály, társadalmi mozgalmak elmélete, állam, világrendszer-elmélet.

A társadalom- és viselkedéstudományok huszonhat kötetes nemzetközi enciklopédiájában (Smelser – Baltes, 2001) a „konfliktusszociológia” címszó alatt találhatjuk meg a kérdéskör átfogó szociológiai jellegű értelmezését (Crouch, 2001). Colin Crouch is a megkülönböztetett, címkézett konfliktusszociológia elolvadásáról, eltűnéséről beszél az ezredforduló tájékán. Értelmezésében a nyugati szociológiában mára a konfliktusok értelmezése olyan irányt vett, hogy a társadalmi viszonyok alapvető alkotóelemének tekintjük a konfliktusokat, nem pedig a társadalmi élet speciális, különleges aspektusának. Minél inkább normális, hétköznapi jelenségnek tűnnek a konfliktusok, egy erre fókuszáló specifikus elmélet annál inkább háttérbe szorul. Ezt a következtetést megerősíti a konfliktuselméleti irányzatok általa kidolgozott osztályozása is (Crouch, 2001, 2555.).

Crouch szerint legáltalánosabb szinten akkor beszélhetünk konfliktusról, ha két vagy több társadalmi cselekvő érdekei összeegyeztethetetlenek egymással; ez a konfliktusnak mint társadalmi viszonynak az alapja. Elméleti szinten viszont ezek a viszonyok négy nagyobb dimenzióra bonthatóak szét két, alapvető „változó” használatával. Megkülönböztethetünk nagy jelentőségű (momentous) és hétköznapi, mindennapi (mundane) konfliktusokat, illetve felfoghatjuk őket kivételesnek, esetinek (exceptional), vagy széles körben elterjednek (endemic). Ebből fakadóan a konfliktusokkal foglalkozó elméletek két alapvető választás elé kerülnek. Egyrészt dönteni kell abban, hogy a normál társadalmi élet konfliktusokkal terhelt-e, vagy azok csak kivételes, egyedi jelenségek, amelyek a társadalom nem megfelelő működéséből fakadnak. Tehát, hogy a konfliktusok léte vagy éppen hiánya tekinthető-e patológiás esetnek? Másrészt azt is mérlegelni kell, hogy elsődlegesen nagy jelentőségű, különleges eseményként vagy a hétköznapi élet részét képező mindennapi történésként közelítünk-e az előforduló konfliktusokhoz. Ebből egy négycellás mátrix rajzolódik ki, amely a különböző irányzatok helyzetének és súlypontjainak megjelenítésére alkalmas heurisztikai eszköz (1. ábra).

Napjainkra gyakorlatilag a szociológiában a konfliktusok értelmezése eltolódott a IV. cella sarka felé, amit a neoweberiánus szociológiai hagyományként kezelhetünk. Ez lett a nyugati szociológia domináns felfogása a társadalmi konfliktusok jelentésének, formáinak, jellemzőinek és hatásainak elméleti megragadása kapcsán.

Az enciklopédia releváns szócikkei ebben az esetben is beszédesek azzal kapcsolatban, hogy milyen csomópontokon emelkedik ki a társadalmi konfliktusok kérdése a társadalomtudományi kérdések szakmai felhőjének hálózatából: konfliktuskezelés, a konfliktus szociálpszichológiája, konfliktus és háború, a konfliktus archeológiája, antropológiai aspektusai, konfliktus és konszenzus, szervezeti konfliktusok, az együttműködés és verseny pszichológiája, etnikai konfliktusok, faji és nemi különbségek, erőszak, a háború szociológiája.
Amennyiben a szociológián belüli értelmezésére vagyunk kíváncsiak, akkor a legjobb kiindulópont a szociológia új tízkötetes Blacwell-enciklopédiája lehet (Ritzer, 2007). Ebben a megközelítésben a két nagy irányzat (neomarxista és neoweberianus) összehasonlítása kapja a főszerepet, illetve külön szócikkek formájában a konfliktus kérdéskör a rétegződés, az osztályellentét, a bűnözés, a faji és etnikai ellentétek, a függőségelméletek és a kritikai elmélet vonatkozásában is bemutatásra kerül. Stephen K. Sanderson (a szócikk írója) szerint a konfliktuselmélet napjainkban is él és virul, a modern szociológia fontos irányzata, számos szociológus ebben a keretrendszerben közelít a társadalmi kérdésekhez (Sanderson, 2007, 665.).

Azonban, hogy mennyire igaz ez az állítás, ahhoz szélesebb perspektívába kell helyezni a társadalmi konfliktus kérdéskörét, és érdemes áttekinteni, hogy a szociológia mely területein kap napjainkban szerepet a konfliktusok értelmezése, milyen szakterületekkel kapcsolható össze a konfliktusok kutatása.

A társadalmi konfliktusok kutatásának
fő irányai napjainkban

A kérdés megválaszolásához a korábban hivatkozott új szociológiai lexikont hívjuk segítségül (Ritzer, 2007). A több mint ötezer oldalas munkában

a „társadalmi konfliktus” (social conflict) szókapcsolatra összesen hetven találat vonatkozik, míg a „konfliktus” (conflict) kifejezés összesen 1768 esetben fordul elő, tehát átlagosan majdnem minden harmadik oldalra jut egy előfordulás. A tartalomelemzéssel az a célunk, hogy kiderítsük, milyen témakörökhöz kapcsolódóan jelenik meg a konfliktus kifejezés, és ezen keresztül milyen kutatási irányai rajzolódnak ki a társadalmi konfliktusok szociológiai vizsgálatának.

Az első meglepő dolog, hogy szócikkek formájában meglepően kevés utalás történik a tízkötetes munkában a társadalmi konfliktusokra. Mindössze nyolc szócikk címében jelenik meg a konfliktus kifejezés, követve a napjainkban népszerű fontosabb konfliktuskutatási irányokat:

– Konfliktuselmélet

– Bűnelkövetés és konfliktuselmélet

– Családi konfliktus

– Intergenerációs konfliktus

– Világkonfliktusok

– Osztálykonfliktus

– Faji és etnikai konfliktusok

– Rétegződés: funkcionalista
és konfliktusalapú elméletek

Ezzel szemben az enciklopédia teljes tartalmát figyelembe véve tényleg nagyon széles körű kutatási mező képe rajzolódik elénk (1. táblázat). Áttekintve a több mint 1500 utalást, kiemeltük a fontosabb és releváns pontokat. A korábban bevezetett feloldódási effektus, a konfliktus problematikának a szociológiai diskurzusba való beépülése végérvényesen megtörtént, így gyakorlatilag tényleg nehézkes (talán az elméleti vonalon kívül) olyan specifikus területet kijelölni, ami indokolttá tenné a külön megcímkézést. Az alábbi lista megerősíti azt a feltevést is, hogy a konfliktusok kutatása nem egy sajátos elméleti és módszertani irányzat szemszögéből történő analízist jelent, hanem egy társadalmi jelenségnek és az abból fakadó problémáknak a konceptuális és módszertani kiemelését, megkülönböztetett figyelmét, a konfliktusok társadalmi folyamatokban és szerveződésekben való megjelenésének és szerepének szisztematikus kutatását.

A konfliktuskutatás egyre intenzívebb beágyazódása a társadalomtudományi vizsgálatok fő áramlatába a megjelent publikációk számának dinamikus növekedésében is jól nyomon követhető. A ScienceDirect online katalógusa (URL1) alapján jelentős mértékű az ilyen tárgyú publikációk számának a növekedése az elmúlt két évtizedben. Amennyiben a megjelent publikációk címeiben a conflict és a social conflict kifejezésekre keresünk rá, megdöbbentő eredményekre bukkanhatunk. Több mint tizenegymillió publikáció található az adatbázisban. A konfliktus keresőszóra (címben, kulcsszavakban vagy az absztraktban) 22 259 találat érkezett 2013 júniusában az összes tudományterületet figyelembe véve. Ebből 5122 jelent meg 1994 előtt. Ez az összes tanulmány 23 százaléka. Az online katalógusban szereplő találatok háromnegyede tehát az elmúlt két évtizedben keletkezett. A társadalomtudományi területen 6314 publikáció született (28%), és ott is hasonló növekedési dinamika figyelhető meg, mint az összes tudományterületet felölelő teljes adatsornál (2. ábra). A kilencvenes évek elején még évente száz-százötven ilyen tárgyú publikáció jelent meg, míg az elmúlt öt évben már átlagosan négyszáz tanulmányról beszélhetünk.

A social conflict kifejezés esetén viszont már radikális csökkenés figyelhető meg a találatokban. Összesen 327 olyan publikáció szerepel a ScienceDirect adatbázisában, amelyeknek a címe vagy absztraktja utalna a kifejezésre. Ez évente tizenöt-húsz publikációt jelent. Az ábrák alapján az is látható, hogy mennyire érzékeny a kutatási terület a nagyobb, globális hatású folyamatok gyors interpretálására (lásd a 2001. év és a 2008. év kitüremkedéseit).

Az adatsorok tehát egyértelműen megerősítik, hogy a társadalmi konfliktusok kutatása nem szorult háttérbe, sőt igazolódnak azok a feltételezések, melyek szerint alapvetően beépült a kérdéskör a szociológiai és más társadalomtudományi kutatási irányok, szemléletmódok fogalmi-elméleti és módszertani-empirikus gyakorlatába.

A társadalmi probléma fogalmának
értelmezési kerete

A konfliktusalapú szemléletmód, a társadalmi konfliktusokra való fókuszálás tágabb értelemben egyfajta problémaérzékenységet is jelent, a társadalmi kihívásokra helyeződő nagyobb hangsúly révén, hiszen a manifesztálódó konfliktusok bizonyos társadalmi nehézségek okai vagy következményei. Ebből fakadóan a konfliktusok mögötti vagy azokból következő társadalmi problémák tekinthetőek a vizsgálódásunk szélesebb tárgykörének.

A társadalmi probléma a legátfogóbb formában talán úgy határozható meg, hogy egy olyan társadalmilag megkonstruált, objektív tényekre és szubjektív érzetekre épülő, egyéni és közösségi mérlegelésen áteső állapot, amely veszélyezteti, aláássa egy társadalom néhány, több vagy akár az összes tagjának a jól-létét, elvárt vagy célul tűzött életminőségét konkrét, közvetlen károk, hátrányok megjelenése vagy az esélyek, lehetőségek, választások beszűkülése formájában (Macionis, 2012). A megkonstruált, gyakran ellentmondásos, objektív és szubjektív alapokra épülő jellegéből fakadóan a társadalmi problémák értelmezése egy összetett, négycellás mátrix alapján képzelhető el. A problémák objektív hatása (hány embert érint ténylegesen) és szubjektív megítélése (problémásnak érezzük) alapján a társadalmi állapotokat, jelenségeket négy csoportba sorolhatjuk, melyek közül három (A, B, C) egyértelműen valamilyen problémának minősül (2. táblázat).

A társas életünkben felbukkanó problémák tehát olyan társadalmi konstrukciók, amelyek szorosan függenek az adott közösség értékrendjétől, tudásszintjétől, az objektív hatások ismeretétől, a szubjektív vélemények manifesztálódásától, és időben is változhatnak, formálódhatnak, megszűnhetnek. A társadalmi problémák szociológiai jellegű megközelítése számos világosan lefektetett alapelvre épül (Macionis, 2012, 7–8.). A legfontosabb, hogy 1) a problémák mindig annak a következményei, ahogy egy társadalom felépül és működik. Ebből következően 2) a problémákat nem a „rossz emberek” okozzák, nem egyszerűsíthetőek le gonosz, antiszociális, gyenge stb. egyének cselekedeteinek a következményeire. 3) Társadalmi konstrukciók, mivel az emberek minősítenek egy állapotot károsnak és változásra érettnek. Ráadásul 4) nincs egységes objektív alapja a problémák értelmezésének, különbözően látjuk a dolgokat, ellentmondások tarkítják a legtöbb ilyen kérdést. 5) A problémák meghatározása, tematizálása időben is változik, az egyes korosztályok nem ugyanúgy tekintenek a társadalmi problémákra. 6) A problémák értelmezése nemcsak objektív tényekre, hanem szubjektív értékekre és érdekekre is épül. Ráadásul 7) sok – de szerencsére nem az összes – társadalmi probléma nem is oldható meg, és számos esetben ezek 8) összekapcsolódnak, és egymással kölcsönhatásban állnak. Ez a nyolc alaptétel gyakorlatilag összefoglalja az ilyen irányú kutatásokkal kapcsolatos előfeltevéseket, dilemmákat, az empirikus kutatásokat megnehezítő problémákat. Sőt a lista azt is jól érzékelteti, hogy miért jelenthet komoly kihívást módszertani szempontból az ilyen tárgyú kvantitatív empirikus kutatások megtervezése és felvétele, de különösen az összehasonlítása.

Egy lehetséges konfliktuskutatási
megközelítés logikai felépítése

A fogalmi-elméleti kérdések áttekintése után bemutatjuk egy jelenleg folyó, kvantitatív célzatú, empirikus konfliktuskutatásunk összefüggésrend-szerét és az ebben kidolgozott konfliktustipológiát. Értelmezésünkben a társadalmi konfliktusok szerves részét képezik a mindennapi társas interakcióknak az egyén, a csoportok és a társadalmi szervezetek, intézmények szintjén. Ebből faladóan nem egy sajátos elméleti szemléletmód kapcsolja össze az ilyen tárgyú megközelítéseket, ez mára túlhaladottá vált, hanem a tartalmi fókuszpont. Az az alapvető előfeltevésünk, hogy a társadalmi viszonyok egy sajátos típusát jelentik az olyan interperszonális és szervezetközi relációk, amelyek az érintettek általi érdekeltségből fakadóan egymással összeegyeztethetetlen értékekre, érdekekre, információkra és erőforrásokra alapozva alakulnak ki és működnek. A konfliktusok szerves alkotóelemei a legtöbb társas viszonynak és szerveződésnek, szerepet játszanak a társadalmi mechanizmusok kialakulásában (okok), jelegében (formák) és hatásaiban (célok, következmények). Egyszerre befolyásolják a dinamizálódás, változás és fejlődés, illetve a társadalmi dezintegráció folyamatát.

Tágabb összefüggésben, a társadalmi konfliktusok egy olyan nagyobb elméleti rendszer központi elemeként is felfoghatóak, amelyben egyrészt, bizonyos esetekben, a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek tekinthetőek a konfliktusok hátterének, kiváltó okainak. Másrészt, a társadalmi jól-lét lehetséges indikátorai azoknak az ideális, elérendő állapotoknak tekinthetőek, amelyek a társadalmi konfliktusok hatására nehezebben érhetőek el, tarthatóak fenn, tovább növelve ez által az egyenlőtlenségeket (3. ábra).

3. ábra • Az empirikus kutatás három fő kérdéskörének és összefüggésének jellemzői

(saját összeállítás)

A vizsgálat során elsődlegesen a társadalmi konfliktusok különböző formáira helyeződik a hangsúlyt, de a fenti logikából fakadóan, az egyenlőtlenség és a társadalmi jól-lét feltérképezése sem marad el. Láttuk, mennyire összetett a társadalmi konfliktusok kutatásának területe, így azok lehetséges osztályozása, a ténylegesen vizsgált típusok minél világosabb meghatározása elengedhetetlen. A társadalmi konfliktusok tipizálását két rendező elv alapján oldottuk meg. Egyrészt a kérdéskör legfontosabb dimenzióit tartalmi szempontból határoltuk körül (öt tartalmi dimenzió), másrészt hatóköre, elsődleges mérési szintje alapján (három mérési szint szerinti dimenzió). Ebből gyakorlatilag tizenöt lehetséges konfliktusmező adódik (3. táblázat), amelyek közül természetesen nem az összes lehetséges kombináció kerül majd be a vizsgálatunk látóterébe.
A tipológiában csak példák szerepelnek, mégpedig a saját kutatásunk fókuszában lévő témakörökre építve. A hatókör vonatkozásában a kiemelt társadalmi konfliktusok esetében természetesen mindhárom érvényesülhet, hiszen például egy munkahelyi konfliktusnak egyszerre lehetnek személyes, családi, szervezeti és nagyobb léptékű közösségi kihatásai is. Ennek ellenére bizonyos fokú logikai eltolódás azért érvényesül a rendszerben, hiszen a tartalmi dimenziókban lefelé haladva egyre inkább a csoport és közösség irányába mutató eltolódás figyelhető meg a hatókörben.

Összefoglalás

Tanulmányunkban arra tettünk kísérletet, hogy áttekintsük a konfliktuselmélet és a konfliktusalapú társadalomtudományi szemléletek kapcsán megfigyelhető újabb fejleményeket a nemzetközi szakirodalom alapján, illetve tisztázzunk néhány olyan definíciós, osztályozó és összefüggés-alapú kérdést, amely egy ilyen tárgyú hazai empirikus kutatás kidolgozásához nélkülözhetetlen. A legfontosabb következtetés metaelméleti szinten talán úgy írható le, hogy a konfliktuselmélet mint szociológiai irányzat veszített jelentőségéből, nem igazán tekinthető életképes önálló irányzatnak, ám a társadalmi konfliktusok problémarendszere egyre jobban foglalkoztatja a tudományos közvéleményt. A konfliktusok átszövik társas életünk minden szegmensét, folyamatát és mechanizmusát, alapvető összefüggéseket mutatnak a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekkel és a jól-lét dimenzióival. Amennyiben empirikusan megragadhatóvá szeretnénk tenni a kérdéskört, követni kell ezt a beolvadási, felolvadási folyamatot, és a társas viszonyok különböző formáiban kell rákérdeznünk a konfliktusok jelenlétére és hatására. Ez viszont egy összetett tipológiát igényel. Tanulmányunkban ehhez kapcsolódóan is áttekintettük a lehetséges elméleti megoldásokat, és javaslatot tettünk egyfajta új osztályozási megoldásra.
 

A tanulmány elkészítését a TÁMOP-4.2.2. A-11/1/KONV-2012-0069: Társadalmi konfliktusok – Társadalmi jól-lét és biztonság – Versenyképesség és társadalmi fejlődés. 1. alprojekt: Gazdasági és társadalmi konfliktusok című kutatási program támogatta.
 

Kulcsszavak: társadalmi konfliktus, társadalmi probléma, jól-lét
 

IRODALOM

Boudon, Raymond-Besnard et al. (szerk.) (1998): Szociológiai lexikon. Corvina, Budapest

Collins, Randall (1974): Conflict Sociology. Academic Press, New York

Coser, Lewis A. (1956): The Functions of Social Conflict. Free Press, Glencoe, IL

Crouch, Colin J. (2001): Conflict Sociology. In: Smelser, Neil Joseph – Baltes, Paul B. (eds.): International Encyclopedia of Social and Behavioral Sciences. Pergamon Press, 2554–2559. • WEBCÍM

Cseh-Szombathy László (1985): A házastársi konfliktusok szociológiája. Gondolat, Budapest

Csizmadia Zoltán (2007): Társadalmi konfliktusok és kutatási módszerek. In: Hervainé Szabó Gyöngyvér – Szirmai Viktória (szerk.): Versenyképesség és várostérségi egyenlőtlenségek. Tanulmánykötet II–III. Kodolányi János Főiskola –MTA Veszprémi Területi Bizottság–MTA Szociológiai Kutatóintézet, Székesfehérvár–Veszprém–Budapest

Csizmadia Zoltán (2009): A társadalmi konfliktus problematika elméleti megalapozása. In: Szirmai Viktória (szerk.): A várostérségi versenyképesség társadalmi tényezői. Dialóg Campus, Pécs, 123–129.

Dahrendorf, Ralph (1959): Class and Class Conflict in an Industrial Society. Stanford University Press, Stanford • WEBCÍM

Macionis, John J. (2012): Social Problems. 2010 Census Update. 4th edition. Pearson

Ritzer, George (ed.) (2005): Encyclopedia of Social Theory. Sage Publications

Ritzer, George (ed.) (2007): The Blackwell Encyclopedia of Sociology I–X. Blackwell, Oxford

Sanderson, Stephen K. (2007): Conflict Sociology. In. Ritzer, George (ed.): The Blackwell Encyclopedia of Sociology. Blackwell, Oxford, 662–665.

Sears, Alan (2008): A Good Book, In Theory: A Guide to Theoretical Thinking. Higher Education University of Toronto Press, North York

Smelser, Neil Joseph – Baltes, Paul B. (eds.) (2001): International Encyclopedia of Social and Behavioral Sciences. Pergamon Press

Turner, Jonathan H. (1982): The Structure of Sociological Theory. Dorsey Press, Homewood, IL

Turner, Jonathan H. (2005): Conflict Theory. In: Ritzer, George (ed.): Encyclopedia of Social Theory. Sage Publications, 134–139.

URL1

Hiányzás – munkahelyi és szervezeti konfliktusok potenciális forrásaként

Lakhatási körülmények – a megfelelő szállás csökkenti a konfliktusokat

Agresszió – csoportközi konfliktusok

Öregedés – kiszolgáltatottságból, függőségből fakadó konfliktusok

Szövetségek, koalíciók – csoportok közti konfliktusok csökkentése

Antiszemitizmus – vallási konfliktusok

Háborúellenes és békemozgalmak – erőszak, fegyveres konfliktus

Asszimiláció – erőszakos csoportközi konfliktusok csökkenése

Előnyös zóna és hátrányos zóna (benefit zone, victimized zone) – sajátos társadalmi terek: konfliktusok folyamatának és a konszenzus nehézségének a magyarázatában, területi és környezeti konfliktusok

Multikulturális és többnyelvű oktatás – iskolai konfliktusok

Bio-szociológiai elméletek – konfliktusok biológiai meghatározottsága, miként hat az ökológiai környezet a cselekvők közti konfliktusok interakciós mintáira

Kapitalizmus – csökkenő a konfliktus, erősödő az együttműködési készség

Változásmenedzsment – konfliktusok kifutása és kibékülési lehetőségek

Gyermekvédelem – családon belüli konfliktusok kezelése, szülők közti konfliktusok

Társadalmi osztályok – osztályok közti konfliktusok, ellentétes osztályérdekek, osztálytudat, osztályhelyzet és hatalom

Kollektív cselekvés, identitás, memória és trauma – potenciálisan konfliktusos jellege

Közösségi konfliktusok

Faji és etnikai alapú konfliktusok

Bűnözés és deviancia – okok, indokok és következmények

Kritikai elmélet – osztályok közti konfliktusok, politikai, hatalmi konfliktusok

Környezetszennyezés – mindennapi életre gyakorolt hatások, egészségkárosodás

Deviáns viselkedési formák, törvényszegő magatartások, deviancia okai és következményei

Társadalmi munkamegosztásból fakadó problémák, konfliktusok

Diád/triád – a társadalmi kapcsolatok alapvető építőelemei és mechanizmusai

Ökológiai problémák – környezet és gazdaság viszonya

Etnikai, kisebbségi konfliktusok, etnikai enklávék, etnikai csoportok

Migráció, menekültügy, térbeli mobilitás

Kulturális konfliktusok, etnocentrizmus

Családon belüli konfliktusok, új családmodellek, családstruktúra, munkamegosztás, szerepkonfliktusok

Feminista elméletek, mozgalmak

Meleg- és leszbikus mozgalmak

Társadalmi nem kérdése, nemi egyenlőtlenségek és különbségek (gender bias)

Intergenerációs konfliktusok, generációs változás, mobilitás, öregedés, gerontológia

Globalizációból fakadó konfliktusok

Oktatás, képzés – társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése

Társadalmi egyenlőtlenségek és konfliktusok kapcsolata

Genetikai kísérletek és génmanipuláció (engineering) mint társadalmi probléma, vele járó konfliktusok

Csoportelméletek – saját csoport, külső csoportok (in-group, out-group), csoportkohézió

Bűnözés: biztonságérzet hiánya, bűnözéstől való félelem, veszélyérzet

Vezető–beosztott kapcsolatok, munkahelyi konfliktusok, alá-fölé rendeltség

Marginalizálódás, liminalitás, kizárás, kívülrekedt személyek, csoportok

Piac – mint a hatalom és konfliktus területe, kizárólagosság, monopólium

Médiakutatás – média társadalmi szerepe és funkciója, hatása, nyilvánosság

Szervezeti konfliktusok

Posztindusztriális társadalom, posztmodern társadalomfelfogások

Mobilizálás, aktiválás – társadalmi változások, protestálás, társadalmi mozgalmak

Faji, etnikai, kisebbségi tudat – identitás, kisebbségi politika

Erőforrás-mobilizációs elméletek

Kockázat, rizikó (risk) – társadalom által kitermelt veszélyek, károk és azok hatásai

Szerepkonfliktusok – szerepelméletek (role taking)

Bűnbakképzés

Társadalmi mozgalmak és hálózatok – feszültségek, elégedetlenség, érdekképviselet, egyenlőtlenségek, elnyomás stb. ellen/mellett

Átmenet – rendszerváltás, átmeneti gazdaság, politikai és társadalmi rendszer átalakulása

Urbanizálódás – mint a társadalmi konfliktusok forrása, melegágya, nagyvárosi konfliktusok, szuburbanizációs konfliktusok

Világméretű konfliktusok, háború szociológiája, erőszak

szubjektíve nagyon komoly problémának minősül

objektíve komoly károkat okoz
sok embernek

1. demográfiai

korosztályi-generációs, nemi alapú, etnikai/kisebbségi

2. magánéleti-társas

családi-társas élet, személyes kapcsolatok

3. munkaerő-piaci

jövedelmi, munkavégzéssel összefüggő, vezető-beosztott

4. területi-lakóhelyi

lakóhelyi, szomszédsági, regionális-térségi, urbanizációs

5. hatalmi-intézményi

alá-fölérendeltség, politikai, döntéshozatali, képviseleti